Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
938 PACH ZSIGMOND PÁL Végül negyedik — de jelentőségét tekintve éppen nem utolsó — tényezője volt a nemzetközi viszonyok pozitív változásának, hogy 1676-ban — ugyanabban az évben, amikor Kara Musztafa nagy vezérségre emelkedett — a comói bankárfi Odescalchi Benedek személyében, XI. Ince néven olyan széles látókörű egyházi politikus került a pápai trónra, aki az egyetemes keresztény gondolat, a solidaritas Christiana múltba néző eszméjének szenvedélyes képviseletét a korszerű adózási és banktechnikában való fölényes jártassággal, a lengyelországi hadszíntéren szerzett törökellenes harci tapasztalatait rugalmas és reális diplomáciai érzékkel párosította. Ez utóbbit, hajlékony és reális diplomáciáját külön is ki kell emelnünk. XI. Ince pápa ugyanis — nyilván 1663—64 történelmi tapasztalatain is okulva — nem valamiféle, a francia király befolyása, illetve a Rajnai Szövetség vezetése alatt álló nemzetközi szövetség kialakítására vett irányt — amelyet a Habsburg-udvar nyilván nem akceptálhatott —, s nem is tüzet és vizet elegyítő: XIV. Lajost és I. Lipótot egyaránt magába foglaló törökellenes nemzetközi „nagykoalíció" létesítésén fáradozott — aminek vajmi kevés volt a realitása —, hanem Párizs átmeneti semlegesítésével, Bécs, Velence és Varsó olyan működőképes „kiskoalíciójának" tető alá hozásán munkálkodott, amelyhez más európai hatalmak is csatlakozhatnak, és a német birodalmi fejedelmek közvetlenül (a Rajnai Szövetség közreműködése nélkül) is támogatást nyújthatnak. S ez az irányvonal — nem kevés diplomáciai manőverezés árán — eredményesnek bizonyult. A fejlemények közismertek. 1684. március 5-én I. Lipót császár és magyar király, Marcantonio Giustiniani velencei dogé és Szobieszki János lengyel király megkötötték a szövetséget a török elleni közös háborúra, és XI. Ince pápát a szövetség — hagyományos pápai elnevezéssel: Szent Liga — „védnökének, kezesének és ügyviselőjének" fogadták. 1684. augusztus 15-én XIV. Lajos és I. Lipót között Regensburgban fegyverszünet jött létre húsz évre szólóan. A német fejedelmekkel, köztük Frigyes Vilmos brandenburgi és Miksa Emánuel bajor választóval a bécsi udvar közvetlenül állapodott meg a törökellenes hadjáratban való részvételről.Lengyelország és Oroszország között — ugyancsak pápai mediációval — béke köttetvén, a cár is csatlakozott a Szent Ligához, és 1686 májusában hadat üzent a Portának. Az 1686 június elejétől szeptember elejéig tartó budai ostromban pedig a szövetséges haderőkön kívül angol, francia, spanyol és olasz csapatok is részt vettek.7 0 * Az ország három részre szakadását előidéző török megszállás elleni harc, a magyar etnikum, kultúra és államiság átmentése két nagyhatalom között, végső soron 70 Fraknái, i. m. 19—24,40,65—69,84,96,151—154,176—177,184—186; Károlyi Á., Buda és Pest visszavívása 1686-ban, Budapest, 1886, 62—87 (második kiadás Wellmann 1. átdolgozásában: 1936); M. Immich, Papst Innocent XI, Berlin, 1900,28, 35—54; Redlich, i. m. 341—344,366,370—373; Kretschmayr, i. m. III, 342—343, 348; vö. E. Eichhoff, Venedig, Wien und die Osmanen. Umbruch in Südosteuropa 1645— 1700, München, 1970.
