Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
88 KISS Z. GÉZA A Drávából kiáradó vagy a környező magaslatokról lezúduló vizek a táj mélyebben fekvő pontjait borító berkekben, tavakban gyűltek össze, s onnan jutottak tovább, az azokat összekötő természetes mélyedéseken, gyakran szinte észrevétlen mozgással'a Drávába. Az ormánsági parasztok, a szakértő mérnökökkel együtt abban látják ezeknek a korai védelmi munkáknak a veszélyét, hogy nem veszik figyelembe az évezredek során kialakult viszonyokat. A káptalan és a siklósi uradalom megbízásából ugyan még 1836-ban is kísérleteztek a mérnökök, hogy „... a rendes vízjárásokban lévő berkekben Canalisokat vágassanak", de ezzel csak a saját gondjaikon segítettek, mert „ ... a Vajszlai Cameralis Föld" határáig futó csatorna most ott okozott fokozott károkat.95 Az Ormánságban nincsenek jelentős szintkülönbségek, de a dolgok rendjén mégis az alacsonyabban fekvő helységeket éri a nagyobb baj. Ezek nyomorúságát fogalmazza meg a Czindery Bogád nevében írt kérvényében Naszvadi nótárius pompás magyar nyelven." ... hogy Velin helységet a Nagy Vizektül szabadittani kévánja mostan a' Tekintetes Vármegye,jól vagyon az! De igy mi reánk még nagyobb erővel tódulnak a vizek." Ezért kérik a bogádiak a megyét: „Méltóztasson ezt a vizet mi rólunk el ereszteni és alulról kezdeni (a csatornát) nehogy mi reánk még több vizet hozván, az által egészlen el emésztessünk".96 A gátak-csatornák valami egészen újat jelentenek az Ormánság hagyományos termelési gyakorlatában, mert egyszerre sértik a természet és a gazdálkodás ősi törvényeit. Az uradalmak megakadályozzák, hogy a vizek „per vias naturales" jussanak a drávai gyűjtőbe, s ugyanakkor a vízügyi berendezések korlátozzák az itt még széltében uralkodó félrideg állattartás számára a szükséges területet és szabad mozgást. Az új berendezéseket védve, a sellyei uradalom tisztjei megzálogolták azokat a pásztorokat, akik a csányi határban lévő csatorna gátjait állataikkal legázoltatták. Büntetésként első esetben háromnapi fogságot, másodszor 12 pálcát, harmadszor valamely terhesebb büntetést róttak ki. Ezen kívül a kárt is megtéríttették a pásztor gazdájával.97 A pásztorok eleinte nem tudják megszokni, hogy ezek a létesítmények akadályozzák szabad mozgásukat. Kémesen 1823-ban valóságos jobbágyzendülést okozott egy csatorna, amely ugyan a jobbágyok által használt uradalmi rétet védte az áradások ellen, de a pásztorok ennek ellenére rendszeresen belehajtották jószágaikat itatni, és folyton letapostatták a frissen rakott partokat.9 8 Rádon már úgy látja a tiszttartó, hogy a jobbágyok a uradalom rétjét védő gátat „közös és szándékos" akarattal rongálták meg.9 9 Ezekben a lokális eseményekben az ősi állattartás 95 Bm. L. Közgyűlési iratok 1836. F. 23. 1730 és 3246. sz. Kiscsány és Oszró közös kérvénye. 96 Bm. L. Közgyűlési iratok 1832. 2509 és 1834. 1288. sz. Naszvadi Sámuel két kérvénye. 97 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. Maculatorium Conceptum No. 30. 1828. 165. szám. 98 Bm. L. Siklósi uradalom. Úriszéki iratok 1823. szn. A kémesi zendülés jegyzőkönyve. 99 Bm. L. Siklósi uradalom. Úriszéki iratok 1837. 259. sz.
