Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 89 ellenállása tükröződik, amely az Alföldhöz hasonlóan itt is csak 1863-as nagy aszály után kezdi átadni helyét az istállózó állattartásnak, de a szürke marha egyeduralma a vizes legelők miatt az Ormánságban a századfordulóig töretlen. A sellyei uradalom 1833-tól a vízvédelmet tudatosan összekapcsolja a nagyüzemi táblák kialakításával. Ebben az évben kezdik meg „A Sellyei Gürü [zsombékos mocsár], a Gajga és a Jánosfai Berek" csatornázását és a bozótok kiirtását. A célról csak annyit mond az uradalom igazgatója, hogy „A majorsági Szántó-Földeknek és Réteknek a mennyiségét" a lehetőség szerint szaporítani kell, a berkek csatornázása útján pedig a szarvasmarhatartás elősegítésére új réteket kell teremteni.10 0 A terv végrehajtása során a Kengyelesi- és Kölesi-dűlőben lévő földeket, amelyeket eddig a jobbágyok használtak különböző szolgáltatások ellenében, most összekapcsolták az „Akasztó allyai" urasági földekkel és a többi majoros földdel, azután megkezdték „... az Angoly-kertnek, a Gajgai erdőnek és a Jánosfai meg a Sellyei Gürünek" kiirtását. A jobbágyok a szükséges irtási munkán 1866, a Gürü zsombékjainak kiirtásán pedig 1313 napot dolgoztak.10 1 Roppant értékesek számunkra a fenti források, mert több más forrással együtt jól mutatják a földesúri üzemeltetésű csatornák építésének kibontakozását, a birtok ' koncentrációjának ekkor jelentkező módját, valamint azt is, hogy az évtizedeken át , jobbágyok által használt, de nem úrbéres földek kerülnek itt vissza urasági kézbe, és közben a telkiállomány alig változik. A legjobb példája ennek éppen a sellyei uradalom, ahol Rúzsás Lajos kimutatása szerint mozdulatlan a telki állomány, és 1828—1848 között mindössze 3/8-dal gyarapodva 30-ról, 30 3/8-ra növekszik.10 2 Ismerjük ugyan a paraszti föld 1767-ben rögzített mennyiségének statikus és a népszaporulat dinamikus jellegéből származó ellentmondásokat, de mégis azt hangsúlyozzuk itt is, hogy a hagyományos ormánsági társadalom válsága azzal vette kezdetét, hogy a különböző tilalmak az erdők-legelők, a vízszabályozások pedig a vizek világát zárták el egy olyan népesség előtt, amely a legrégibb időtől fogva állattartásból és gyűjtögetésből élt és a mindennapi kenyéren, a sertéseinek való kukoricán, ruhának való kenderen-lenen kívül a maga jószántából egyebet nemigen termelt. A paraszti és az úri birtok szétválása 1848-ban Aligha volt a régi Magyarországnak még egy olyan tája, amely jobban rá lett volna utalva a forradalmi megújulásra, mint a hatalmas birtokosok által uralt és a természeti viszonyok által elzárt Ormánság. Itt egy archaikus maradványoktól 100 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 101. es. 244. sz. Építésekre, irtásokra, csatornázásokra való kiadások feljegyzése. 101 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. Esch. 32/1834. 102 Rúzsás 1964. 203.
