Századok – 1986
Folyóiratszemle - Bohanov A. E.: A kereskedőréteg Oroszországban a századfordulón 901/IV
FOLYÓI RATSZEM LE 901 1908-as periódusban valamiféle „autoriter populizmus" jelentkezett politikai tendenciaként — ami befolyásolta a munkásmozgalmat. S jóllehet az 1910—191 l-es forradalmas években, a köztársaság kikiáltásában a munkások jelentős szerepet játszottak, „jelenlétük" inkább feszélyezte a polgári köztársaságiakat. Miként a szerző hangsúlyozza, a korszak ekkor legnépszerűbb szónoka és az új köztársasági kormány belügyminisztere, Antonio José de Almeida jellegzetes megnyugtató beszédekkel kísérelte leszerelni a munkások követeléseit. Ezt a módszert azonban nem tudták mindig és tartósan alkalmazni — és már 1911 tavaszán megtorlásokra és lock-outokra is sor került. Majd amikor 1913-ban az új köztársasági rendszer már a legmarkánsabb, vezető politikus, Alfonso Costa irányításával konszolidálódott, akkor Costa ugyanazt a megtorlást — szociálpolitikát, „autoriter-populizmust" — alkalmazta, mint hajdani monarchista elődje és ellenlábasa, Joao Franco. M. V. Cabrai megjegyzi, hogy ez a gyakorlat és ideológia bizonyos fokig megelőlegezte az 1930-as évek Salazar-diktatúrájának gyakorlatát és szemléletét. (Le Mouvement social. 1983. április—június. 45—68. o.) J. A. E. ВО H A NOV: A KERESKEDŐRÉTEG OROSZORSZÁGBAN A SZÁZADFORDULÓN A tendenciák feltárása, a korábbi értékelések korrigálása a szerző célja, amelyet Szentpétervár, Moszkva és Odessza vonatkozó adatainak elemzésével kíván elérni cikkében. Elöljáróban a fogalom (kupecsesztvo) társadalmi tartalmának tisztázását tartja szükségesnek. A 18. századi orosz törvénykezésben csak a ténylegesen kereskedelmi tevékenységet, de legalább azt is folytató polgárokat jelölt a fogalom. A későbbiek során a kereskedőrendbe, ill. annak gildéibe történő bejegyzést meghatározott összeg lefizetéséhez kötötték, függetlenül a tényleges tevékenységtől. Ez is hozzájárult, hogy a 19. sz. végére felduzzadt a rendhez tartozók száma. Változást az 1898-as rendezés hozott. Igaz, ez sem teremtett összhangot a társadalmi funkció és a rendi hovatartozás között, de maghatározott adóalaphoz kötötte a kereskedőrendbe történő bejegyzést. Ennek következtében 138 ezerről 43 ezerre csökkent a rendhez tartozók száma, s disztingváltak a csak kereskedőfoglalkozást űzők és más vállalkozásban is részt vevők között. Előbbiek aránya 1899-ben kb. 40% volt. Az új rendelkezések a „rendi" jellegű kiváltságokat is megnyirbálták. Többnyire formális jelentőségű megkülönböztető kedvezmények maradtak meg. Komolyabb értéke a belső útlevélkényszei alóli mentességnek volt, amit különösen a zsidó származású rendbeliek értékeltek nagyra. Lehetőséget adott számukra, hogy ne csupán az 1835-ben kijelölt nyugati kormányzóságokban telepedhessenek le. Bohanov kitér a kereskedőrend különböző szervezeteire, amelyek városonként eltérő funkcióval működtek. Részletesebben, s célkitűzésének megfelelően, a tendenciák feltárása érdekében az említett három város kereskedőrendjének 1899—1912 közötti adatait elemzi. A választott kronológiai végpontokat azért is szerencsésnek tartja a szerző, mert két konjunkturális periódus kulminációs pontjait jelentették. Szentpéterváron 1899-ben a kereskedőrend első és második gildéjében kb. 2 ezer polgárt tartottak nyilván. Ezen belül a befolyásosabb, vagyonosabb első gildében 328-at. Figyelemre méltónak tartja Bohanov, hogy közülük 55 nem volt állandó pétervári lakos. Egyharmaduk nyerte el a tiszteletbeli polgár címet, tehát vagyoni, rendi helyzetével méltóság is párosult. Általában régi kereskedőcsaládok voltak ezek, akik ekkor már vállalkozóként is tevékenykedtek. Pl. a Varganyin kereskedőház tulajdonosa, aki a papírgyártásba is befektetett, s maga 1878 óta tartozott az első gildéhez. (A család 1825 óta.) Vegyesnyikov teakereskedő 1861-ben lett az első gilde tagja, s tanácsosi címet is kapott. A Ginzburg bankárdinasztia tagja valóságos államtanácsosi méltósággal rendelkezett. Ugyancsak több évtizede az első gildében jegyezték Jeliszejevet, aki bérházakban forgatta tőkéjét. 1912-re a kereskedőrendbeliek száma kb. 50 százalékkal nőtt. Jelentősebb mértékben az első gildébe tartozók száma növekedett. A gyarapodás főként Oroszország más vidékeiről származott, s döntően tőkés vállalkozókat jelentett. Elsősorban a baltikumi és lengyel városokból jöttek a 9 Századok 1986/4
