Századok – 1986
Folyóiratszemle - Thiesse Anna-Marie: A népi kultúra változásai és folytonossága: olvasás a századforduló idején 902/IV
902 FOLYÓI R ATSZEM LE fővárosba. A szerző Szentpétervár gazdasági jelentőségével magyarázza a migráció irányát. Értelemszerűen csökkent a régi patinás kereskedőcsaládok aránya. 1899-ben pl. még 26 százalékuk büszkélkedhetett legalább 20 éves tagsággal. 1912-ben már csak 10%. Csökkent a diplomával rendelkezők aránya is, 17-ről 12 százalékra. A másik főváros, Moszkva kereskedőrendjében más tendenciák érvényesültek. Belterjesebb volt a moszkvai kereskedőrend. 1899-ben mindössze 18 százalékuk származott tjnás városból (Varsó, Mogiljov, Kijev). Magas kvótákkal korlátozták is a betelepülést, ill. a bejegyzést, különösen egyes nemzetiségek esetében. Pétervártól eltérően 1899—1912 között Moszkvában csaknem a felére csökkent a kereskedőrendbeliek száma. Egyidejűleg nőtt a patinás családok aránya, s érzékelhetően elöregedett a rend. A teakereskedö Perlov dinasztia a 18. század óta a moszkvai kereskedörend első gildéjébe tartozott. Hasonlóan patinásnak számított a „gyapotkirály", Szoldatenkov családja is. Érdekes ugyanakkor, hogy a századelőn már nem tagjai a kereskedőrendnek olyan nagymúltú kereskedő-vállalkozó családok, mint a Morozov és a Prohorov família. Az elöregedést mutatja, hogy 1912-ben 50% volt a 60 év felettiek aránya. Bohanov 1906—1912 közötti adatok alapján táblázatban is kimutatja és elemzi a vállalkozó— kereskedő arány változásait a három városban. Pétervárott 1906—1910 között stagnált a ténylegesen kereskedők aránya a renden belül (29—30%), s 1912-re 20 százalékra csökkent. Moszkvában egyenletesen csökkenő tendencia (27—17%) érvényesült, s Odessza mutatóját is a lassú csökkenés jellemezte (31—26%). Ezt országos érvényű jelenségnek minősíti a szerző, s azt a konklúziót is megfogalmazza, miszerint rendi intézményeik egyre kevésbé voltak adekvátak az új vállalkozó-kereskedő réteg érdekeivel, mivel a „régi" családok kezében volt az irányítás. (Isztorija SzSzSzR, 1985. 4. szám 106—118. I.) M. ANN E-MARIE THIESSE A NÉPI KULTÚRA VÁLTOZÁSAI ÉS FOLYTONOSSÁGA: OLVASÁS A SZÁZADFORDULÓ IDEJÉN 1900 táján — a Harmadik Köztársaság iskolatörvényeinek köszönhetően — a francia népesség jelentős hányada tudott írni-olvasni, olyannyira, hogy lassanként az analfabetizmus jelentkezett társadalmi anomáliaként. A technikai fejlődés következtében pedig a nyomdatermékek ára egyre csökkent: így az alsóbb néposztályok is az újságok és könyvek rendszeres vásárlóivá váltak. Megkezdődött az eredendően orális népi kultúra írásos, „népszerű" kultúrává alakulása. A folyamatról a korabeli írott dokumentumok (pl. az ekkoriban kelendő paraszti, „népi" önéletrajzok) mélyen hallgatnak; ezért a szerző szociológiai felmérést végzett a paraszt-, munkás- és kispolgári családok kulturális időtöltését illetően. A kutatás elején feltűnt, hogy az „ifjúkorában mit olvasott ön, mit olvastak szülei" típusú kérdések merev elutasítással találkoztak: „nem olvastunk semmit, dolgoztunk, nekünk erre nem volt időnk". A megkérdezettek által feltételezhetően ismert könyvek szerző- és címlistájának hallatán azonban az olvasmányélmények a felszínre kerültek. A kezdeti kollektív „amnézis" a kulturális megosztottság egy formája: azon társadalmi konvenciók elfogadását fejezi ki, mely szerint az olvasás nem alkotja — nem alkothatja — az alsóbb néposztályok életének szerves részét. Az olvasás — bár jelen volt a népi közösség mindennapjaiban — nem tartozik ahhoz a képhez, melyet a népi rétegek saját magukról, ill. más társadalmi csoportok róluk kialakítottak. Titkos, meg nem engedett gyönyör az olvasás — azok számára van fenntartva, akik önmagukat nem a munkához való viszonyuk alapján határozzák meg. Az alsó néprétegek számára munka után már nem volt lehetőség az olvasásra: egyrészt a fizikai fáradtság, másrészt a világítóeszközök drágasága miatt. A visszaemlékezésekben mégis mindenütt — legtöbbször tilalom formájában — találunk a családok esti olvasgatására vonatkozó adatokat. Ezek a tiltások is azt mutatják, hogy a népi életmódban is egyre nagyobb szerephez jutó olvasás élesen elválik a felsőbb rétegek legális gyakorlatától.
