Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
84 KISS Z. GÉZA Az a gondolat, hogy a paraszti és úri földeket részint összesitsék, részint egymástól elválasszák, ismételten felbukkan a harmincas évek végétől. A megye vezetői szerint az elkülönözés célja „. . . a valahára óhajtott jó rendnek helyreállítása és a szegény adózó Jobbágyok tulajdonának biztosítása, a káros következésü önkények gátlása és az eddigi súlyos terheltetéseknek és illetőségen felüli adózásnak korlátozása". A gondolat sok helyütt tetszett a jobbágyoknak, de a földesurak közül is többen szívesen felszámolták volna a tarkaságot a falvak határában, s szabadultak volna az immár mindkét fél számára terhes úrbéri kapcsolatoktól. A sellyei uradalomban a jobbágyok voltak a kezdeményezők. A 171 telket számláló, jómódú Kisasszonyfa 1845. május 10-i levelében bejelentette szándékát az uradalomnak „. . . örökre leendő" megváltására. Minthogy azonban a hagyományos telkiállományon kívül szerette volna megszerezni a malmot, taxa ellenében a szőlőhegyet, a gilvánfai erdőben lévő további faizást és a kocsmát is, azzal az indoklással, hogy „.. .amúgy is fél esztendeig mienk szokott lenni" — kérését az uradalom elutasította. Batthyány Iván grófnak az örökváltsággal kapcsolatos nézeteit tükrözik az alábbi sorok: „...hajlandók nem vagyunk — írja keményen — folyamodók megváltási kérelmöket tellyesíteni . . . mivel tulajdon Földes Uri Malmunkat és Kotsmánkat eladni, vagy ebéli Földes Uri jogaink meg váltásába belé egyezni soha nem fogunk — soha nem engedjük, hogy ... a kisasszonyfai szőlők az Úrbéri járandóságokhoz, amelyekhez soha nem tartoztak, száméttassanak."8 3 A rendbeszedési törekvésekből több helyütt született legelőelkülönözés, de csak a siklósi uradalom néhány falujában (Drávacsehi, Drávapalkonya, Drávaszerdahely) lett örökváltsági egyezség, és arról van még tudomásunk, hogy 1848-ban a kovácshidaiak is komoly formában tárgyaltak az örök váltságról. Minthogy a szerződések megközelítően azonos nagyságú falvakról szólnak és 1845—1847 között a siklósi kancelláriában készültek, tartalmukat a csiszoltabb palkonyai szerződésen mutatjuk be. Ez „Az Örökváltsági Szerződés" az 1840. évi VII. tc. 9. paragrafusából indul ki, amely lehetővé teszi, hogy a község magát „...minden nemű és nevű úrbéri tartozásaitól és adóitól időkre felszabadíthassa", és így egész erejéből a mezei gazdaság és állattenyésztés felé fordulhasson. A továbbiakban az uradalom és személyesen Batthyány Kázmér elengedi a 18 3/8 telket használó 53 jobbágygazda és 23 zsellér minden úrbéri adóját és tartozását, a szekeres és gyalogrobotot, a füstpénzt, a kazánbért, a kenderdézsma váltságot és a gabonakilencedet. Megszűnik a vadászrobot, a favágás és hordás, és természetesen a faizás is. Ezek után a község határa „.. .mindennémű hűbéri tartozásoktól és terhektől felszabadult föld". A megváltakozás csak az úriszék illetékességét nem érintette. Ezután következik a kemény pénzügyi feltételek megfogalmazása. Az „Egyetemes úrbéri tartozás" megváltási összege Palkonyán 18 ezer pengő forint (három ezüst 83 Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben. Baranyai Helytörténetírás 1973. 92., 93.
