Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767—1867 83 sem jegyeztek be a jegyzet rovatba. Három esetben mondták a legelőt elegendőnek: Sellyénél megjegyzés nélkül, Kákicsnál azzal a kiegészítéssel, hogy „Elegendő térű, tágas", Marócsánál pedig azt írták be, hogy elegendő ugyan a terület, de többnyire erdő, és itt a tavaszi és az őszi legeltetésért bizonyos összeget fizetnek. További két községnél (Okorág és Monosokor) a minőségre irányították a figyelmet. (Igen rossz, vizes, mocsáros; nagyobb részét víz állja; semmi tiszta legelője nincs.) Közülük Okorág a jószág párjáért 10-12 forint fübért fizet az uradalomnak, Monosokor pedig 30 forint átalányt. A többieknél mindenütt kevés a legelő. Különbséget csak a fizetendő összeg szerint tudunk tenni. 200 forintig terjedő fűbért fizet például Czindery-Bogád, Kemse, Új Mindszent, Rónádfe, 4—500 forintot Bogdása, ahol „Igen kevés sima, kopár legelő vagyon... ", és 500 pengő forintot Nagycsány, nyolcszázat Lúzsok. Külön vettünk két községet, ahol a fübér mellett munkát is kellett teljesíteni a legelőért, megegyezés szerint. Hernádfa például 240 hold legelőért 125 forintot fizetett, de csak 50 napszámot vállalt, Mecske viszont, ahol kevesebb volt mindig a pénz, 200 holdas legelő után csak 50 forintot fizetett, de 300 napot dolgozott. Érdemes áttekinteni az ormánsági falvak másik felét felölelő siklósi járás állattartóinak lehetőségeit is. Megjegyzés nélküli „elegendő" bejegyzést találunk Hirics, Márfa, Kisszentmárton neve után. „Ritka évben képes eltartani" a község jószágát Aderjás, Csehi, Kémes, Kovácshida, Palkonya és Szaporca legelője. Közülük négy község 100—400 forint közötti összegen bérel tiszta erdei legelőt. Palkonya az uraság erdeiben ugaroltatásra bérel nyolcvan holdat 200 forinton, és Kovácshida 900 darab jószágnak bérel legelőt darabonként 5 forinton. Kovácshida rovatába a „kelleténél" alighanem bővebbre sikerült a bejegyzés. A sokat mondó bővítmény „Az uraság bőségben lévő legelőjéből"— alighanem a közvélemény hangja... A többiek is rendszeresen fizetnek és pedig Hídvég, Csepely, Szabolcs 70—300 forintig terjedő összeget. Szabolcs rovatában megint ott az árulkodó bejegyzés: „Az elkülönözött, vízállásos legelő miatt." A legelő szük voltára való utalással 3—400 forint közötti összeget fizet Páprád és Sámod, 426 forintot Besence, s az uradalom központját jelentő Vajszló „az csekély legelő miatt" évi 580 forintot. 500 forint Szerdahely állattartóinak terhe is. A sort zárják a siklósi uradalom végképpen megnyomorított községei. Talán legkönnyebben boldogult még Piski, ahol ugyan „...az elkülönözött legelő semmiképpen sem képes a meglévő marhamennyiséget eltartani... ", de meg tudja szerezni a szükséges kiegészítést 40 pengő forinton és 100 kereszt búza nyomtatásával. Cún, amely „Semmikor sem képes eltartani" jószágait, egy 80 holdas legelőért 300 forintot fizet, de a vízállásos legelőjű Tésenfa állattartóit már 400 pengő forint fizetése és 800 kereszt búza cséplése nyomorítja. Végül 100 hold tiszta erdei legelőért 900 forintot fizet és 1000 kereszt búzát csépel Rád, 120 hold erdei legelőért pedig az arányoknak megfelelően 1200 forinttal és 1000 kereszt búza cséplésével szolgál Kórós. A dúsfüvü „gyóták" szabadságát és gazdag legeltetési lehetőségeit nem hozhatta vissza már a forradalom sem... Az uradalmak és a falvak elkülönözésének útján fontos szerepet játszanak az 1848 előtti, úgynevezett „korai" örökváltsági szerződések. 6*
