Századok – 1986
Történetirodalom - Milnyikov A. Sz.: Kul’tura csesszkogo vozrozsdenija (Ism.: Niederhauser Emil) 871/IV
871 TÖRTÉNETI IRODALOM magyarok pedig mindegyikkel és majdnem mindvégig, egyszerűen csak a józan nemzeti öntudat elősegítését is szolgálhatja, mint kívülről jövő észrevétel, amelyben csakugyan sok igazság van. Sajnálatos, hogy ezt is el kellett mondani erről az egyébként jó, méltányos, céljának csakugyan megfelelő könyvről. Nyilván bennünk is van hiba, hogy eredményeinkről, meglevő értékeinkről nem megfelelő formában és nem eléggé tájékoztatjuk a külföldi olvasót. A kulturális fejezet a többi nép vonatkozásában sem kimerítő, hanem inkább csak függelék az egyébként, mint több ízben hangsúlyoztuk, jól, a lényeget kiemelően megírt könyvhöz. Niederhauser Emil A. SZ. MILNYIKOV: KUL'TURA CSESSZKOGO VOZROZSDENIJA Leningrád, 1982, Nauka, 176 o. (Iz isztorii mirovoj kul'turü) A CSEH ÚJJÁSZÜLETÉS KULTÚRÁJA Alekszandr Szergejevics Milnyikov a nemzeti újjászületési vagy megújulási mozgalmak, ezen belül is különösen a cseh nemzeti újjászületés korszakának külföldön is jól ismert szovjet szakértője. A cseh mozgalomról régebben kiadott könyvéről folyóiratunkban is jelent meg ismertetés (Vznik národné osvícenské ideologic v ceskych zemích XVIII. století. Praha, 1974. — Ld. Századok 1978. 112. évf. 1. sz. 169—171.) Ugyanakkor Milnyikov a kultúrtörténet elméleti és módszertani kérdéseivel is régóta foglalkozik, erre vonatkozólag is jelentek meg könyvei és tanulmányai. Ebben a — sajnos, csak kis terjedelmű — munkájában a kultúrtörténetre vonatkozó felfogását egy konkrét példán mutatja be. Elméletének lényeges mozzanata, hogy a kultúrtörténet nem egyszerűen a részdiszciplínák eredményeinek valaminő egybefogása, hanem sajátos stúdium, feladata az anyagi kultúrától a folklóron keresztül a tudományig és a magaskultúráig és ezek intézményrendszeréig valamennyi összetevő közös sajátosságainak, stílusának feltárása. Éppen ennek a széles horizontnak az összefogása a könyv legfőbb erénye, mert hiszen egyébként a nemzeti megújulási mozgalmakkal, azok kultúrájával foglalkozó munkák inkább csak a kultúra bizonyos ágait, a magaskultúráét szokták figyelemmel kísérni, a tudományon belül pedig csupán a humán tudományokét. Milnyikov éppen azt bizonyítja, milyen jelentős nemzeti szerepe volt ekkor a cseh természettudománynak. Erősen hangsúlyozza a cseh (és általában valamennyi közép- és délkelet-európai, ahogy fogalmaz) nemzeti újjászületési mozgalom önállóságát, vagyis azt a mozzanatot, hogy a mozgalmak egésze, így kultúrája is minden külföldi hatástól függetlenül eredeti jelenség, persze a külföldi hatások szerepét egyáltalában nem tagadja. Bevezető fejezetében egyébként a barokk jelentőségére utal a 17—18. századi cseh fejlődésben, hangsúlyozva, hogy ez messzemenően nem tekinthető pusztán az ellenreformáció retrográd stílusának, hanem a cseh környezetben nemzeti sajátosságokat is öltött. A tulajdonképpeni téma tárgyalását három részben, kronologikusan valósítja meg, az első szakasz a 18. század derekától az 1780-as évek végéig terjed, a második a századforduló, mintegy az 1820-as évekig, a harmadik pedig már a forradalom előkészületeinek, sejtésének a szakasza 1848-ig. Az elsőben természetesen a felvilágosodás és ennek művészeti megnyilvánulásaként a klasszicizmus az uralkodó, ez érvényesül a kultúra minden területén, a felvilágosodás jelentősége lemérhető a természettudományok hazai fejlődésében is. A tudományon belül különösen a történetírásjelentőségére utal, elsősorban Gelasius Dobner szerepére a korábbi, reakciós történelemszemlélet (a Hájek-féle krónika) kritikájában. A kor egészére vonatkozólag kiemeli optimizmusát, az ész közelgő győzelmébe vetett, sokszor naiv hitet, amely éppen II. József halálával mélységes csalódottságnak ad helyet : az ész uralma mégsem valósul meg olyan hamar. Josef Dobrovsky, a nyelvész szerepéről már itt is szó esik, még inkább a századfordulós korszakban, amelyre a felvilágosodás és a klasszicizmus utóélete mellett a preromantika, szentimentalizmus és a korai
