Századok – 1986

Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV

A HABSBURG MONARCHIA BELSŐ HELYZETE 1849 UTÁN 859 nemcsak az angol hatalom nem adott segítséget, gyenge látszatígéretei ellenére sem, amilyenekkel több mint egy évszázaddal azelőtt a franciák Rákóczit is biztatták, de a többi hatalom sem. A Habsburg Monarchia olyan intézménye volt az európai hatalmi együttesnek, amely ekkor még veszthetett egyes csatatereken, de európai hatalma még nem forgott kockán sem katonai, sem diplomáciai síkon. Ezért minden kudarcának vagy vereségének túlértékelése egyben külpolitikai tájékozatlanságra vall, amely Magyarországon főképpen gróf Széchenyi Istvánnak nem volt jellemző vonása. Tény továbbá az is, hogy a cár nem az ifjú Ferenc József közismert és látványos kérésére, hanem a maga és az európai status quo érdekeinek védelmére avatkozott a magyarországi harcokba. A Habsburg-hatalom uralkodói és katonai köre s közvetlenül rendelkezésére álló hadereje a forradalmak idején az európai nagyhatalmi rendszert képviselte kifelé és befelé egyaránt, ezért vált teljesen közömbössé birodalma népeinek erőviszonyaival, politikai szerkezeti formáival és koncepcióival szemben is, amelyek ellenforradalmi győzelme után teljesen elsorvadtak. Később ez is nagyban hozzájárult hatalmi gépezete lassú megingásához, amely az 50-es évek közepén, a nagyhatalmi gyengülés és határozatlanság első jeleit mutatta. * » » Ezen szűk összefoglalás keretében nem jellemezhetjük a Habsburg Birodalom népeit, sőt „minőségi" jegyeiket is csak abban a vonatkozásban említhetjük meg futólagosan, amelyben a népek felkeléseinek küzdelmeiben, s ezen túlmenően a Monarchia sajátos arculatán ebben az időszakban mélyebb nyomot hagytak. így nem térünk ki az olasz nemzet küzdelmeire sem, amelyek a Habsburg-abszolutizmus ellen folytatott fegyveres harcban ugyan befolyásolták ennek hatalmi helyzetét és útját, de a Monarchián kívüli helyzeténél fogva csak külső hódítóként küzdött ellene, belső szerkezetének s erőszakapparátusának átalakítása, de még demokratikus intézményeinek megteremtése sem tartozott közvetlen küzdőterületére. Ami a polgári, katonai hátteret érinti, egy tény mindenek fölött áll: „Radetzky személy szerint is elhatározta, hogy megmenti Olaszországot a Monarchia számára... Nem volt nehéz előre látni, hogy ha a Habsburgokat kivonulásra kényszerítik Olaszországból, akkor Németországból is ki kell mennie, és a Magyarországgal szembeni ellenállás csökkentésére is rákényszerülne."8 A továbbiak szempontjából elsősorban a magyarok és a csehek szerepének jellemzésére vállalkozunk igen tömören. * * * Magyarok és csehek évszázadok óta éltek egymás közvetlen szomszédságában, a 17. század óta pedig a vallásháborúk harcai során különös — fordított — sorsközösség alakult ki közöttük, amennyiben a magyarság az idegen hódítókkal folytatott küzdelmében népét vesztette el jelentős mértékben, a csehek államalkotó uralkodó ' Alan Sked: The Survival of the Habsburg Empire. London, 1979. 207.