Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
860 GONDA IMRE osztályaikat; a történelem a megmondhatója, melyiket érte a nagyobb veszteség, túl azon is, hogy ez a különbség egymáshoz való viszonyukat, sőt a Habsburg Monarchia közös ege alatt élve, e főhatalomhoz való viszonyukat is meghatározta. Tény az, hogy mind a kiirtott uralkodó osztály, mind pedig az elpusztult nép helyén lehetett újat telepíteni. Csehország esetében az történt, hogy a balkáni országokkal ellentétben, telepítettek is a régi, uralkodó rétegek helyébe új osztrák arisztokráciát, amely a katolicizmuson kívül a Habsburg birodalmi rendet is megőrizte. Az új uralkodó osztálynak a telepítése hatásaiban annyiban mégis hasonló volt a balkáni helyzethez, hogy mivel sohasem tudott szervesen összenőni és érdekeiben egybeolvadni az eredeti lakossággal, alatta kialakulhatott az új, a modern korból sarjadt vezető réteg is, amely már a kapitalista polgári érdekeket és életformát bontotta ki. A cseh nemzeti öntudatot is ez hozta létre, ha az első időszakban vontatottabban, az uralkodó államrendszerhez igazodó fomában, de igen határozott cseh öncélúsággal, az uralkodó, vagy szomszédos németségtől való elkülönüléssel, vagy éppen szembefordulással. Tagadhatatlan, hogy az új, osztrák eredetű cseh arisztokrácia tagjai között is voltak, akik asszimilálódva a cseh államiság érdek- és gondolatköréhez csatlakoztak, és beépültek az új cseh nemzeteszme áramkörébe. Tény azonban, hogy az új cseh vezetőréteg zöme a cseh parasztságból, az erősen fejlődő iparból és kereskedelemből differenciálódó polgárságból és értelmiségből adódott. S miután érdekeiben, s főleg tudatában nem feudális elemek voltak a meghatározók, ezért új koncepcióba foglalta érdekeit, a Habsburg Birodalomnak mint történelmi adottságnak az elismerését, valamint a tényleges veszélyeknek: a német és a cári orosz hatalomtól való félelem sugalmazásait, azt, hogy a Habsburg-monarchia demokratikus szövetséges állammá való átalakításában látta annak megújulási módját. E koncepciónak a cseh történetíró, Frantisek Palacky volt egyik fő képviselője, a terv a foradalom alatt, 1848 júliusában összeült osztrák Birodalmi Gyűlés alkotmányozó bizottságának mindvégig alapja maradt az új Ausztria megteremtésére irányuló munkában. Igaz, hogy nem csupán a kezdeményező gondolatot képviselő Palacky személye miatt, sőt még csak nem is amiatt, hogy az alkotmányozó Birodalmi Gyűlésen, s említett munkabizottságában igen jelentős számú szláv képviselő volt jelen, a kialakuló alkotmánynak lett volna olyan jellege, amely a Monarchia szláv népeinek, de elsősorban a cseheknek védelmet nyújthatott volna, elsősorban a németekkel szemben. S bár ez a védelem elsősorban az egyesülés felé közeledő Német Birodalom ellen irányult, kétségtelen, hogy volt éle a Habsburg Ausztria németjeivel szemben is, akikkel a cseh iparosok és kereskedők igen éles gazdasági versenyt folytattak. Ettől függetlenül azonban tény, hogy az alkotmányterv megvalósítása az immár Kremsierbe száműzött Birodalmi Gyűlés legfőbb, s az ellenforradalom küszöbén legutolsó feladata maradt; az alkotmányterv ideológiai tartalma s színvonala a korszak polgári műveltségének, ideológiai és politikai fejlettségének a legmagasabb szintjén érlelődött. Elvi alapjait olyan szellemi s utópisztikus szintű követelések képezték volna, mint a nemesség s a halálbüntetés eltörlése, továbbá a vallások egyenjogúsítása, s még számos polgári forradalmi ideál. Az új alkotmánytervezet lényeges részét alkotta a miniszterek
