Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
858 GONDA IMRE laza összmonarchiává föderálja. ... a föderált nemzetiségi államok eszméjének azonban ellentmondanak a nemzeti települési viszonyok, amelyek a zárt nemzeti területi egység teremtését szinte sokszorosan lehetetlennek tüntetik fel."6 A birodalom nagy belső rendező munkájában a forradalom tetőpontján is részt vett a Kremsierbe áthelyezett alkotmányozó Birodalmi Gyűlés, amelyre igen súlyos feladat várt. Az ti., hogy „megteremtse és felújítsa annak a hatalomnak a szervezeti és jogi szerkezetét, amely az abszolutista Ausztriában mindaddig magába olvasztotta és egyesítette az állami funkciókat, s egyedül gyakorolta évszázadok óta az »államot«, azaz a kormányzó és adminisztratív központi hatalmat. Ebben volt — úgyszólván a Birodalom legutolsó napjáig — az osztrák államrend tulajdonképpeni legbelső magja. Ezen a küzdőtéren alkotó kiegyezésre bírni a föderalizmus és centralizmus ellentétét, ez a megoldandó feladatok közül is az egyik legnehezebb és legmegoldatlanabb. Az is maradt az osztrák politikában a Monarchia végéig."7 II. Az ellenforradalom győzelme azon megújulási folyamat felett, amely 1848—49-ben a Habsburg Monarchia határai között lezajlott, két irányban befolyásolta további belső fejlődését. Egyfelől valóban megállította demokratikus szerkezeti átalakulását, másfelől ennek következményeképpen gátolta nagyhatalmi helyzetének kibontakozását. S bár igaz, hogy másutt az ilyen események hasonló eredménnyel jártak, a Habsburg Birodalomban mégis eltért a helyzet a megszokottól. Elsősorban abban, hogy nem osztályharc zajlott le egy uralkodó osztály ellen — ez a forradalom második szakaszában a parasztság kiválásával szinte másodlagossá vált. Itt főképpen a magyar és az olasz nemzet egy főuraimat gyakorló hatalom ellen kezd fegyveres küzdelmet a teljes állami függetlenségért. Másodsorban eltér a helyzet mind a főhatalmat gyakorló, mind a Birodalmat képező és alávetett népek ún. „történelmi minősége" tekintetében, s mindazok egymáshoz való viszonya szempontjából. Az elsővel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az európai ún. hatalmi „koncert" egyik legrégebbi és legnagyobb tagjáról volt szó, amely mély gyökerekkel épült bele az európai történelembe, azt évszázadok óta irányítva és alakítva. E sajátos történelmi környezetnek pedig rendkívüli szerepe volt a 48/49-es forradalmak folyamatában. Nem mintha az európai hatalmakat egymással valamilyen különös szolidaritás fűzte volna össze. De őrizték az 1815 óta fennálló „status quo" mozdulatlanságát, olyan külső erőkkel szemben, amelyek valamely pillért belülről gyengíthették volna. Ausztria a Szent Szövetség szilárd oszlopsorából nem volt kidönthető néhány kis nép függetlenségi harcának fegyveres erejével, csakis olyan egyetemes földmozgással, amely az egész oszloperdőt együtt rengeti meg. Az osztrák hatalom kidöntéséhez 6 J. Redlich: Das österreichische Staats- und Reichsproblem Bd. I. Wien, 1923. 317. 7 Uo. 301—302.
