Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
DUNAI NÉZŐ 847 országgyűlésen (a karánsebesiek ugyanis az 1887—92. évi ciklusra is megválasztották) nem jelenik meg, de mandátumáról, a Román Nemzeti Párt utolsó ellenzéki kerülete képviseletéről nem mond le. Ezzel az állásfoglalásával a nemzetiségek eddigi passzív rezisztenciájából — a „karánsebesi ügy" kapcsán — nyílt politikai ellenszegülés, ahoev Doda írja: „passzív renitencia" lett. Doda mandátumát 1887 végén, a passzív ellenállás elvét fenntartó utódjáét, Popoviciu Mihály orsovai gör. kel. esperesét pedig 1888 tavaszán megsemmisíti az illetékes parlamenti bizottság. Ekkor — 1888. május 26-án — került sor a harmadik karánsebesi választásra, amikor is a kerület román választói Mocsáry Lajost választották képviselőjükül. Mocsáry 1892 elejéig, tehát a ciklus végéig, több mint három és fél éven át volt a karánsebesi román választók képviselője, s végül is ezzel a nevezetes mandátummal búcsúzott el a közéleti szerepléstől. Ezen a „karánsebesi mandátum-ügy"-ön belül helyezkedik el Eötvös Károly újabb egyetemes érdekű jogvédő küzdelme, az 1888. évi Doda-perben betöltött védői közreműködése. Hangsúlyozzuk: Eötvös nem politikai vagy anyagi érdekekért szállt sorompóba ezen a nyilvánvaló kimenetelű drámai párviadalon. „Függetlenségi presztízse", a kor szóhasználatával élve, a pártban 1884 óta uralmon lévő nacionalistasoviniszta többség „helyrehozhatatlan csorbát" szenvedett ezzel a kiállásával, s nyilvánvaló — az időszak türelmetlen nacionalista közhangulatát figyelembe véve —, hogy ügyvédi irodájának forgalma is érzékenyen megsínylette az aradi perben vállalt önfeláldozó közreműködést. Miért tette tehát, miért vállalkozott Doda Traján védelmére? Ismételjük: akárcsak a tiszaeszlári perben, ekkor is a szabadság- és emberszerető magyar nép sok évszázadon át kipróbált becsülete, jó híre, a nemzetiségi egyenjogúság aranyszabálya védelmében. Eötvös Károly Mocsáry Lajos elvbarátjaként, a függetlenségi párt volt „Mocsáry-csoportja", töredéke vezetőjeként vállalta a védő tisztjét az aradi esküdtszék mint sajtóbíróság előtt lefolyt perben. Az emlékezetes sajtóperben az aradi esküdtszék először 1888. június 14-ére tűzte ki a tárgyalást, de azt Doda betegsége miatt csak 1888. szeptember 17-én tartották meg. Ezen a tárgyaláson Dodát a karánsebesi ügyész feljelentésében szereplő „ok", tehát „nemzetiségi izgatás" miatt kétévi fogházra ítélték. Két érdekes adalékot említenénk a részleteiben mindmáig megíratlan Doda-pör történetéhez. Az egyik, hogy a szabadelvű kormánypárt és sajtója kezdettől kíméletlen, politikai hajszáig fokozódó támadást intézett a „magyar Zola" címére. Hindy Árpád, Tisza Kálmán volt belügyi sajtófőnöke, a Hivatalos Rendőri Közlöny egykori alapító szerkesztője most egy ugyancsak általa alapított újabb „közlöny", az Aradi Közlöny főszerkesztői székéből indít — névtelen szócsöve útján — kíméletlen támadást a Doda Traján védelmét vállaló Eötvös Károly ellen. Akit egyébként — jó elmeéllel és helyes következtetéssel — Mocsáry Lajos elvi-eszmei képviselőjének tekint a perben, s akiről tudni véli, hogy a védelem feladatát további fontos bejelentésekkel kívánja egybekötni.
