Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
848 KEMÉNY G. GÁBOR „A Mocsáry Lajos szerencsétlen nemzetiségi-szélbali politikája kísért — írja az Eötvös védőügyvédi misszióját ingerülten támadó ismeretlen kormánypárti publicista.4 2 — Az az áldatlan és szánalmas szerep, mit Mocsáry nemrégen — a szélsőbal felbátorítása mellett — játszott a nemzetiségekkel, most új alakot csábít a szélsőbal vezérei közül... Meglepve olvassuk, Eötvös Károly, a szélsőbal ez egyik legnagyobb akciójú vezére elvállalta a dákoromán tábornok [a cikk kiemelése], Doda Traján védelmét... A dologban különben az a legeredetibb, hogy az Egyetértés4 3 sem lát a dologban semmi megütközni valót, s egy másik lap csak annyit jegyez meg, hogy Eötvös Károly ez alkalommal nagyszabású nyilatkozatot készül tenni a nemzetiségi kérdésben."44 A tanulságos „fejtegetéséből kiemeljük, hogy még a kormánypárti támadók is elismerik, hogy Mocsáry Lajos népeket, nemzeteket, kultúrákat közelítő, Eötvös Károly támogatta nemzetiségi politikája „a szélsőbal felbátorítása mellett" működik, amiből persze a valóság a cikk megjelenése időpontjában már csak annyi volt, hogy a Mocsáry és Eötvös által annyit emlegetett „elvhü balon" a nacionalista koráramlat mélypontján sem szűntek vallani ennek az egyedül reális és jövőt biztosító politikának a jogosultságát. A gondolatmenet másik utalása viszont nem következett, nem következhetett be. Eötvös a védőbeszédben — éppen a védelem érdekében — nem tért ki a magyar—román és szélesebben a magyar—nemzetiségi társadalmi-politikai közeledés feltételeinek és lehetőségeinek elemzésére. így nem foglalkozott azzal a kormánykörökből származó koholt híreszteléssel sem, hogy Mocsáry, Eötvös Károly és Pázmándy Dénes állítólagosán „nemzetiségi párt" alapítását tervezik.4 5 Eötvös Károly bátor helytállása, Mocsáry val egyetértő fellépése a Doda-perben mégsem volt hiábavaló. Fennmaradt mind a kor magyar—román kapcsolatai, mind Eötvös Károly kivételes erkölcsi bátorságú jogászi és politikusi remeklései sorában. A két nagy pörben tanúsított állásfoglalásának kedvezőtlen közéleti utóhatása azonban nem maradhatott el, s haláláig beárnyékolta életét. Ami természetszerűleg következik az adott erőviszonyokból, hogy nem Mocsáry Lajos és Eötvös Károly, hanem Tisza Kálmán, majd Bánffy Dezső s még később Berzeviczy Albert és Apponyi határozták meg a hivatalos nemzetiségi politika álláspontját Eötvös utolsó aktív éveiben. így történt, hogy mindaz, amit 1888-tól 1910-ig (végleges visszavonulásáig) feljegyezhetünk, már közéleti szereplése zárószakaszának számít. Pedig ebben az időszakban, a nyolcvanas évek legvégén vett részt elhatározó módon a Tisza Kálmán bukásával végződő győzelmes ellenzéki véderővitában és az egyházpolitikai törvényekért, a polgári házasság törvénybe iktatásáért folyó, ugyancsak sikeres, a törvények 1894 végén bekövetkezett szentesítésével végződött küzdelemben. Irányi Dániel halálától (1892. november) az 1893. május 20-i pártszakadásig ő a függetlenségi 42 Eötvös Károly és Doda Traján. Aradi Közlöny 1888. ápr. 28.; 117. sz. — Iratok I. 752. 43 Budapesti függetlenségi napilap 1874—1913 között. 44 Vö. Iratok 1. 752., 2. sz. jegyz. 45 Uo.
