Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
80 KISS Z. GÉZA közös legelő részének, kérése azonnal teljesül. Ha a jobbágy érvelne, vagy fölényesen leintik, vagy pedig bevévén álláspontját a jegyzőkönyvbe, utána írják, hogy „.. .ezt, mint a Legelő elkülönözési eljáráshoz tartozandót megjegyezzük". Rossz érzésünkön az sem változtat, hogy az irat alján ott van a megyei főügyész, a megyei és járási főbíró és egy megyei esküdt aláírása. Ilyen környezetben aligha figyeltek oda valahol is a hivatalból kirendelt pártfogók míves mondataira! A „Közlegelő Elkülönözési Egyesség" című dokumentumon megtalálhatjuk a közlegelő összes területét, amelynek meghatározásánál gondolnak a telkesekre, a zsellérekre, az esetleges maradvány földre, a lelkész és Aderjás esetén az „üdővel behozandó mester és jegyző" járandóságára. Ezt követően a második pont kenetteljes szavai jönnek: „A Földes Uradalom ügyelve ezen Helység beli jobbágyoknak jobb voltára, egy egy polgári telekre 12 holdakat örök időkre ajánl..." Azután kiderül az iszonyú rablás! Az uradalom a néhai 988 5/8 hold közös legelőből a 14 7/8 jobbágy telekre 178 2/8 holdat adott. Ez bizony annyit jelent, hogy a néhai „térből", amely szükséges volt az aderjási jobbágy állattartásához, mindössze 18 százalék maradt meg. A sok telekkel rendelkező Szerdahelyen ez a szám ugyan 46%, de az egykor kiterjedt állattartásáról ismert Kisszentmártonban már ismét csak 28 százalék. Ha tovább vizsgálódunk, akkor kiderül ám az is, hogy Aderjás 35 telkes jobbágya közül, csak kettőnek volt 4/8, tehát fél telke, tizennyolcnak 3/8, és tizenötnek 2/8. Ebből tartsa fenn valaki polgári státusát! A dokumentumot 1845. február 25-én írta alá a siklósi várban a tudós Nagy Károly, Batthyány Kázmér egykori nevelője és 1840 óta teljhatalmú megbízottja. A másik oldalon 35 jobbágynév, ugyanannyi kereszt és annak hangsúlyozása, hogy ez a szerződés, melynek megtartása az utódokra is kötelező „köz- és szabad akarattal" született.7 5 A szerződés aláírása azt jelenti, hogy megkezdődött az állattartás új szakasza Aderjás határában, amikor is a siklósi kancellária fogalmazása szerint „.. .a fentebbi módon elkülönözendő legellőnek tettlegi kihasítása után az ugarra, rétre és tarlóra nézve megszűnvén a közös legeltetés, mindegyik rész csak az elkülönözött határban .. . élvezheti a legeltetés javadalmát." Aderjás esetében az egyik félnek a határ 18, a másik félnek 82 százalékán szabad legeltetnie. Másutt bizonyosan jobbak az arányok, de az extenzív állattartás miatt, amely a 20. századig uralkodó marad az Ormánságban, az 50-50 százalékos megosztás is katasztrofális lenne. A tilos erdők bevezetése óta fokozatosan nehezedő helyzet gyakran kényszerítette a falvak népét, hogy saját földesurától, vagy akár idegenben vegyen bérbe barmainak legelőt. A közfelfogással szemben nemcsak az uradalmaktól lehetett legelőt bérelni, hanem nagybérlőktől, sőt egyes községektől is. Vejti, amelynek különösen súlyosak a legelőgondjai, mert „.. .a Dráva végig folyván mellette, számos holdnyi darabokat, a legjobb minőségű Legelőbül el mosott... ", és a Szlavóniába, 75 Bm. L. Úrbéri iratok. Aderjás. Legelőelkülönözés. 1856/116. sz.
