Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
vagy a vajszlói vásárra siető rengeteg utas mind az ő legelőjét tapossa, füvét fogyasztja, kipróbált minden lehetőséget. A község 1846-ban készített hivatalos kimutatást az utolsó néhány év legelőbérleteiről. Ebből az okmányból derül ki, hogy a káptalan Schönhof István nevű bérlője darabonként 7 forintért, a siklósi uradalom Hobogy nevű pusztája 8 forint 30-ért, a két szomszéd község, Piskó és Lúzsok pedig 10 forintért adott legelőt marhájuknak.76 Ebben a nehezedő világban bizony már nem kíméli jobbágy a jobbágyot sem... A majorkodás térhódításával párhuzamosan az okmányok között feltűntek az anyagban a jobbágyok legelőhiányát kihasználó és immár egyértelműen a majorkodás érdekeit szolgáló új típusú szerződések. Az elkülönözések után ugyanis a földesurak, kihasználva a jobbágyok szorult helyzetét, egyre inkább alkalmazzák a különböző „ledolgozó módszereket", és a jobbágyok munkaerejét hol bizonyos majorsági földek művelésére, hol pedig a majorság céljára kialakítandó földek előkészítésére használják fel. (Bozóttisztítás, irtás, körülárkolás, feltörés stb.). Rád esetén például, ahol csak nyolc holdat mértek telkenként, a siklósi uradalom átengedi a közös legelőből -ráeső részt nyári legeltetésre, minden fertály sessio után 3, azaz összesen 330 gyalognapszám ellenében.7 7 A „ledolgozási módszer" kifejezés használatára az előbbi jegyzet alatt ismertetett szerződések tartalma bátorított fel bennünket. Világosan kitűnik ugyanis belőlük, hogy a kérdéses falvak jobbágyai ezt a nehéz munkát „önként", „szabadon", abból a gazdasági kényszerből adódóan vállalták, hogy jószágaik tartására kevés legelőjük maradt, s pénzük nem lévén, a szükséges pótlásra csak munkaerejük értékesítésével voltak képesek.78 A munkaerőszerzés mellett fontos célja volt az uradalmaknak a szétszórt legelő-és rétdarabok hasznosítása is. Minthogy ezek a területek használhatatlanok és ekkor még szükségtelenek is a nagyüzemi állattartás számára, mert a pusztákon korlátlan lehetőségek vannak állattartó majorok szervezésére, az uradalom átengedi jobbágyainak használatra. A cuniak azzal a feltétellel jutottak ezekhez a földekhez, hogy a cuni pusztán lévő majorsági kukoricát megszedik, behordják, 200 gyalognapszámot szolgálnak, és az itt termett dézsmagabonát nyolcadik részért kinyomtatják. Szigorú kikötés az is, hogy tiszteletben tartják az elkülönözés után kitűzött határokat és vigyáznak a régi és új csatornákra.7 9 76 Bm. L. Úrbéri iratok. Hirics. Vejti kérvénye a vármegyéhez 1823., és uo. Úrbéri iratok. Vejti község hivatalos igazolása legelőbérletekről. 77 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 16. es. Fase. VIII. No. 265. Contractus. 1837. jan. 9. — Rádhoz: Bm. L. Siklósi uradalom Főtiszt, ikt. ir. 44/1842. és 91/1843. sz. 78 Vö. Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 222—223. 79 Bm. L. Siklósi uradalom. Főtiszt, ikt. ir. 49/1843. Ilyen gyakorlattal az uradalom valamennyi községében találkozhatunk. Lásd. uo. Haszonbéri szerződések 1850—1869. 6 Századok 1986/1
