Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
846 KEMÉNY G. GÁBOR „világhírűvé", de itthon, s főleg a saját osztályában, teljesen népszerűtlenné tette. „Most, az 1884. évi országgyűlésre senki sem jelöli . . ., noha újságírói tevékenysége ekkor van zenitjén."37 A per irodalmi feldolgozása is „vérbeli irodalom", s abban is igazat adunk egy korábbi vizsgálójának, hogy ez írói munkásságának egyik legkiválóbb alkotása, melynek — „kissé körülményeskedő, komótos előadása ellenére — sodró izgalma van".38 Az újabb változás Eötvöst évekre a fellendült forgalmú pesti ügyvédi irodához köti. Feltehetően igaza van egyik életrajzi kutatójának: ha a színmagyar Nagykőrösön az alföldi magyar kistermelő parasztok és kézmívesek nem választják meg 1887-ben, talán végképp kiszorult volna a közéletből.3 9 A fejlődésnek ezen a szakaszán, közéleti pályája első nagy apályán, a nyolcvanas évek második felében Eötvös Károly neve összefonódik az immár proskribált volt függetlenségi pártvezér, Mocsáry Lajos s az akkori országgyűlés utolsó román ellenzéki képviselője, Doda Traján nevével. Előbbinek nemzetiségpolitikai küzdelmének legválságosabb éveiben is hűséges szövetségese és nyílt fegyvertársa, az immár hatodik ízben megválasztott karánsebesi román képviselőnek — akárcsak a tiszaeszlári perben ártatlanul meghurcoltaknak — ugyancsak rendíthetetlen bátorságú védőügyvédje volt. Joggal mondhatjuk, Eötvös mind a két történelmi jelentőségű pörben a legnagyobb emberi és hazafiúi erényt csillogtatta meg: egyszerre és egy időben küzdött a faji-felekezeti-nemzetiségi antagonizmus ellen, s védte ezek súlyos árnyától és felelősségétől szeretett népét, nemzetét. A harcnak ez a „második lelkiismereti pör" idejére eső szakasza különösen nehéz és kockázatos volt. „Mocsáry és Eötvös Károly — írtuk erről a küzdelemről negyedszázaddal ezelőtt Mocsáry híres karánsebesi mandátumáról szóló első összefoglalásunkban4 0 — a függetlenségi párt kisebbségi csoportjával felvette a küzdelmet a soviniszta többség ellen." Néhány mozzanatot kiragadunk ebből az időből. A második nagy Eötvös-per, a Doda-per vázlatos ismeretéhez is tudnunk kell, hogy Doda Trajánt, a karánsebesiek közel két évtized óta ismételten megválasztott képviselőjét 1887 végén (néhány hónappal azután, hogy a függetlenségi pártban felülkerekedett nacionalista türelmetlenek kikényszerítették Mocsárynak az általa alapított pártból történt kilépését) a btk. 172. §-ának 2. bekezdése alapján „meghatározott nemzetiség elleni gyűlöletre való izgatás vétsége" címén a kormányzat pörbe fogta. A vád „alapjául" a karánsebesi román képviselőnek a képviselőház elnökéhez, majd a karánsebesi kerület választóihoz intézett levelei szolgáltak.4 1 Ezekben a levelekben Doda bejelentette, hogy az új 37 Szalontay Mihály: A nagy per és védője. — Eötvös Károly: A nagy per. II. 450. 38 Lukácsy Sándor: Eötvös Károly [Bev. tan.]. — Eötvös Károly: Megakad a vármegye. Elbeszélések. Bp. 1952, Szépirodalmi. 15—16. 39 Herczeg M. i. m. 10. 40 L. Iratok Mocsáry Lajos karánsebesi mandátumának történetéhez. Századok 1951. 3—4. sz. 488. 41 Uo. 501—504.
