Századok – 1986

Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I

A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 79 tartozandóságainkat". Azután kiderül az is, hogy Hiricsen még van gyermek, de az 59 , jó Cselédes és Fias gazdák" közül csak „... 5 vagyon két fertályos, 1 három fertályos, a többi 53 gazdának azonban csak egy fertály telke van." Huszonhat évvel Besence után itt találkozunk újra a szegénység feljajdulásával, amint ismét Naszvadi uram tollával íratják: „. . .mit tészünk mi a Kik számos Cseléddel, sok Fiakkal vagyunk az egy fertály Sessioval; nem élhetünk mi abbul." Azután elmondják azt is, hogy amikor 1827-ben árvíz borította el határukat, hiába mentek az urasághoz, hogy valamelyik hegyföldi pusztáján adjon nekik legelöt, az nem volt rá hajlandó. Ez a forrásrészlet már azt is jelzi, hogy nemcsak az úri és paraszti birtok van távolodóban egymástól, hanem az úr is jobbágyától, mert nem érzi már kötelességének, hogy segítsen a bajba jutottakon. Az ösi rendszert tehát nemcsak alapjaiban kezdik ki a 19. század törekvései, hanem etikájában is . .. Ennek a meg nem értésnek a következménye azután, hogy a kemsei jobbágyok arra kényszerültek, hogy ágakkal etessék éhező jószágukat, majd elhajtották „...a Dráván által a Fekete-hegy alá", de olyan nyomorult helyre jutottak, hogy „Sokan a Bőröket hozták Haza Marhájoknak". Kemsén az a panasz áll az első helyen, hogy a mérnök „.. .nem jól tette a mérést", mert „előbb mérte a Földeket, mint a Házi Fundust", és emiatt „... az ember nem esik a Szomszédjával együtt". Azután az a panaszos, hogy volt egy darab legelő a határban, amelyet ezelőtt soha sem müveitek, és most 22 gazdának ott mérték ki a szántóját, de talán ennél is nagyobb baj, hogy a mérnök megszokott rétjük helyett a berket mérte ki számukra, az ő részük pedig „.. .a Méltóságos Uraságé lesz".74 Nem tekintve az elkülönözéseket bevezető felmérések sérelmeit, a megajánlások és követelések előjátékát, az esetleges per különböző fordulóit, magának az eljárásnak a lefolyását a siklósi uradalomhoz tartozó Aderjás példáján szemléltetjük. A munkát a közös legelő „Bírói szemléjére" felkért bizottság kezdi, amely a megyei főügyész engedélye alapján, a község képviselőjének jelenlétében fog munkához. Először a hitelesített térkép és a közlegelő mérnöki adatai alapján számba veszi annak részeit. Ennek során az adott esetben azt állapítja meg, hogy a helység legelője „három rendbéli", száraz-tiszta, berkes és erdei. A száraz legelő hét, a berkes három és az erdei négy részből áll. Ezután veszi majd kezdetét egy másik bizottságban a kíméletlen harc az ellentétes érdekek biztosításáért. Itt a jobbágyság veresége kezdettől bizonyosnak vehető, hiszen annyi más társával együtt, ez a bizottság is az uradalom oldalán áll, döntései majd minden esetben annak érdekeit szolgálják. Ha a jobbágyság egy-egy saját munkával ásott vízlevezető árkot szeretne továbbra is biztosítani magának, munkáját leértékelve máris úgy határoznak, hogy az „.. .nem rendes vízi ároknak vétethetik", s ezzel igényét máris elvetették. Az erdőről meg nyomban az derül ki, hogy abban a jobbágy csak nyáron legeltethetett, de ott makkoltatnia nem volt szabad, tehát igénye sem lehet rá. Mikor azonban az uraság azt kívánja, hogy a jobbágy munkájával bokros-tövises berekből tisztított rétet tekintsék a 74

Bm. L. Úrbéri iratok Hirics. 1837. április és uo. Kemse 1837 június. Kérvények a siklósi főbíróhoz.