Századok – 1986

Történetirodalom - Der Mongolenstrurm. Berichte von Augenzeugen und Zeitgenossen 1235–1250 (Ism.: Senga Toru) 761/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 176 Göckenjan „Bevezetés"-ében (20—66. old.) a mongol birodalom kialakulásáról és kiterjedéséről, iajd a domonkosok keleti térítéseiről, az Európa, különösen a Magyarország elleni mongol támadásokról, .V. Béla e támadások utáni külpolitikájáról stb. ír. Tehát átfogó képet kapunk magáról a tatárjárásról, előzményeiről és következményeiről. Ilyen témáról igen kitűnő tájékoztatást kaptunk már magyar nyelven is Györtfy György tollából (Napkelet felfedezése. Közreadta: Györffy Gy. Bp. 1965.5—35. old.; A tatárjárás emlékezete, i. m. 7—31. old.), aki azonban írását nem látta el jegyzetekkel. Göckenjan írása azért is hasznos, mert a szöveget ellátta a forráshelyekre és tanulmányokra utaló jegyzetekkel, amelyek a behatóan érdeklődők számára használhatók lehetnek. Ezzel kapcsolatban recenziónkban szeretnénk tallózásszerüen egy-két dolgot megjegyezni és néhány kiegészítést tenni. A szerző a 32. oldalon azt írja, hogy Béla Bare kun fejedelem keresztelésénél keresztapaságot vállalt, és 1233 óta a „Cumania királya" címet viselte. Továbbá hozzáteszi — Hodinka A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai (Bp. 1916. 368—369. old.) c. könyvre utalva —, hogy a seregekben, amelyeket Béla a Halics fejedelemség ellen vezetett, már voltak kun fegyverbe szólítottak is Borc fejedelem parancsnoksága alatt. Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy Borc és Bare nyilvánvalóan nem két, hanem egy személy, aki a kun történetben viszonylag jól ismert fejedelem. Göckenjan, aki Borcot Bejbars néven is említi (31. old.), ahogy Györffy tette (Napkelet felfedezése. I.m. 16. old.), máshol is (190—191. old.) félrevezetően alternativen használja e két nevet. Bár igaz, hogy a kun fejedelem neve különféle alakokban (Bortz, Burch, Boricius) szerepel a forrásokban, a halics-volhiniai évkönyvben, amelyet Göckenjan idéz Hodinka nyomán, az 1229. év alatt azt olvassuk, hogy Begovars kunjai álltak Béla oldalán. Már régóta fennáll az a felfogás, miszerint Bortz kunjai 1229-ben Béla Halics elleni hadjáratában vettek részt, de nyelvészetileg elfogadható magyarázat lenne szükséges a Begovars Bortz-cal való azonosítására. Sőt a halics-volhiniai évkönyvben található 1229-es évszám is revízióra szorul. A 65. oldalon a szerző Wenzel G. forráskiadványát idézve (Árpádkori új okmánytár. VII. Pest, 1869. 164. old.) a következőket írja: „Danyiilen keresztül Béla, aki egy ideig rendszeres futárszolgálatot tartott fenn Halicsba, új támadások terveiről értesült, amelyeket a Güjük új nagykán megválasztásánál összegyűlt mongol hercegek határoztak el 1246 augusztusában." Azonban az idézett forráshelyből csak annyi derül ki, hogy a magyar király követének, Obchik fia Miklósnak sikerült a mongoloktól hazatért Danyiiltól olyan ígéretet kapnia, hogy majd hivatalos levélben beszámol a mongolok állapotáról. Ez az esemény különben is a kánválasztás előtti időre vonatkozik. Tudjuk, hogy a pápa követe, Carpini is jelen volt a kánválasztáson, ahol arról értesült, hogy a mongolok támadásra készülnek Európa ellen. Carpini csak novemberben indult haza Európába, és 1247 júliusában Danyiilnél is időzött. A halicsi fejedelem azonban még hamarabb értesülhetett a mongol támadás tervéről, mivel követei gyakran jártak Batunál, Szarajban, ahová már 1246 novemberének elején eljuthatott e hír, hiszen a Karakorum és Szaraj közötti távolságot a futár két hónap és 10 nap alatt tette meg. A magyar király nem sokkal később értesülhetett a vészhírről Danyiilen keresztül, és azonnal óvintézkedéseket tett. (Napkelet felfedezése, i. m. 32. old.) Úgy tűnik, hogy a szerzőnél a jegyzetekkel való ellátás nem mindig történt meg kellőképpen, és egyegy állításánál hol idéz, hol nem idéz irodalmat. Például kívánatos lett volna a 65—66. oldalt, a „Bevezetés" utolsó lapjait is jegyzetekkel ellátni, ahol szó esik a mongol—magyar viszonyról az 1240-es évek második felétől. A „Bevezetés" után szám szerint 8 forrás következik német fordításban — mint említettük — előmagyarázatok és kommentárok kíséretében. Mind a 8 forrás megtalálható A tatárjárás emlékezete c. magyar nyelvű könyvben is. Hasznos lett volna, ha arról is említés történt volna, hogy eddig milyen fordítások születtek. A következőkben csak felsoroljuk a forrásokat, kivéve az utolsót, amely a fent felvázolt 1246/47. évi eseményekhez közvetlenül kapcsolódik, és amellyel kicsit behatóbban szeretnénk foglalkozni a recenzió szokásos keretein kissé túlmenően. (1) Riccardus fráter jelentése: Nagy Magyarország felfedezéséről IX. Gergely pápa idejében. (67— 91. old.) (2) Julianus fráter jelentése a tatárok életéről. (93—125. old.) (3) Torre Maggiore-i Rogerius: „Siralmas ének". (126—223. old.) (4) Spalatói Tamás: A salonai és spalatói püspökök története, cap. 36— 39. (225—270. old.) J. R. Sweeney csak ehhez írt előmagyarázatot és kommentárt, németre pedig Göckenjannal közösen fordította. (5) Egy magyar püspök levele (271—281. old.), amelyet Matthaeus