Századok – 1986

Történetirodalom - Der Mongolenstrurm. Berichte von Augenzeugen und Zeitgenossen 1235–1250 (Ism.: Senga Toru) 761/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 763 Parisiensis Chronica Maiorájának Additamentája és az Annales Waverleinses tartalmaznak. (6) IV. Béla király levele IV. Konrád német királynak. (283—288. old.) (7) A magyarok 1242. február 2-i levele a pápának. (289—296. old.) (8) IV. Béla király ( 1250) november 11 -i levele IV. Ince pápának. (297—314. old.) Ebben a 8. forrásban azt olvassuk többek között, hogy a mongol támadás meg fog újulni, és Béla óvintézkedésként saját gyerekeit szomszéd uralkodóházak gyerekeivel házasította össze, hogy rajtuk keresztül értesülhessen a mongolok mozgásáról. Göckenjan írja, hogy bár többször kiadták a levél szöveget, egyik kiadás sem elégít ki tudományos igényeket, ezért németre való fordításakor az eredeti oklevél fakszimiléjét is használta, amelyet a vatikáni levéltár őriz a Signum Arm. II с. VII. no. 18 alatt. Az eredetiben az évszám nem szerepel, és Göckenjan — ahogy fent láttuk — zárójelbe írja a levél feltételezett keletkezési évét. Az 1250. évi dátum fejtegetésében Szentpétery Imre érvelésére (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1/1—3. Bp. 1923—1930. 287—289. old.) támaszkodott, aki a halicsvolhiniai évkönyv időrendjének hitelt adva az 1250. évet Béla lánya, Konstancia Danyiil halicsi fejedelem fiával, Lewel való házasságkötése évének tartja. E házasságról a levélben is szó esik, és a levél keltének idejével kapcsolatban Szentpétery az 1250. évet terminus post quem-nek tekinti. IV. Bélának a pápához intézett másik levelében, amely a szóban forgó levéllel egy időben íródhatott, megemlíti Bertalant mint pécsi püspököt, aki viszont 1251-ben lemondott a püspökségről, 1251. július 23-án pedig utóda Achilles már megválasztott püspökként szerepel. Szentpétery szerint tehát a levél 1250. november I l-i kelte a valószínű. Ami Konstancia Levvel való házasságkötésének időpontját illeti, arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a halics-volhiniai évkönyv híradása kronológiailag nemegyszer megbízhatatlan, bár tartalmilag becses adatokat tartalmaz. A magyar történettudományban uralkodó nézet is mind máig az 1250. év mellett foglal állást. (Ld. pl. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. II. köt. Bp. 18992. 217. old.; Magyarország történeti kronológiája. I. köt. Bp. 19832. 152. old.) Úgy látszik, hogy ezt a dátumot Göckenjan is elfogadta, aki furcsa módon máshol (64. old.) az 1251. évet említi a házasságkötés időpontjaként. Mivel más források nem adnak közelebbi időmeghatározást, behatóan tanulmányoznunk kellene a halics-volhiniai évkönyv időrendi kérdését. Szerencsére ezt már M. Hrusevszkij egyszer megtette századunk elején. (Hronoljogija podjij Halicko-volinszkoji ljitopiszi. Zapiszki Haukovoho Tovarisztva im. Sevcsenka, kn. III. t. XLI. 1901.) Szerinte a házasságkötés 1247-ben történhetett. Ha ez a dátum helytálló, akkor a levél keltének idejére nézve terminus post quem-ként nem 1250, hanem 1247, illetve inkább 1248 jöhet számításba, hiszen az utóbbi év augusztusában indította el IX. Lajos a 6. keresztes hadjáratot Egyiptom ellen, amelyre vonatkozó célzás a levélben is található. A kommentárban azt is olvashatjuk, hogy IV. Béla legidősebb lányát, Annát 1250 táján házasította össze a csernyigovi Rosztiszlávval. Nem tudjuk, hogy ez a datálás milyen forrásból ered, de ezt az időpontot sem fogadhatjuk el. Az egyetlen időrendi támaszpontunk ismét a halics-volhiniai évkönyv, amely az 1243. év alatt említi, hogy a mongoloktól vereséget szenvedett Rosztiszláv Magyarországra menekült, és IV. Béla hozzáadta neki lányát, Annát feleségül. Úgy tűnik, hogy a magyar történettudományban ez a datálás uralkodik, valószínűleg e bejegyzés alapján. Hrusevszkij ebben az esetben helyesnek vélte az évkönyvben megadott évszámot Rosztiszláv házasságára vonatkozóan. A levélben szó esik arról is, hogy IV. Béla elsőszülött fiát, Istvánt kun lánnyal házasította össze. Göckenjan Marczali Henrik müvére hivatkozva (A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1902. 164. old. 7. jegyz.) megjegyzi, hogy a levél arra enged következtetni, hogy az általánosan elfogadott feltevéssel szemben nem 1254-ben, hanem korábban történhetett István megházasítása. Természetesen így van, ha a levél keltének idejét 1250-re tesszük. Marczali azonban egy másik, sokkal korábban írt cikkében egy érdekes forrást közöl, mégpedig a Carpini útleírásának luxemburgi kézirata végén található függeléket. Eszerint Carpini — aki társaival 1247. június 9-én a mongoloktól Kijevbe érkezett, és október 3-án már Kölnben tartózkodott — Bélánál is járt, aki a vészhír hallatára összeházasította fiát, Istvánt a kun király lányával. (Árpádkori emlék külföldi könyvtárakban. Történelmi Tár, 1878. 376. old.) E becses forrás latin szövegét többször (Gyárfás István, Marczali H., Florianus M.) kiadták Magyarországon a múlt században, de ezzel kapcsolatban alig vontak le következtetéseket. A két világháború között Istványi Géza közzétette a latin szöveget, és érdekes megjegyzéseket fűzött hozzá. (XIII. századi följegyzés IV. Bélának 1246-ban a tatárokhoz küldött követségéről. Századok 72 [1938] 270—272., 551. old.) Valószínűnek tartotta, hogy Béla