Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
68 KISS Z. GÉZA Az Ormánságot délről, nyugatról és északról fában gazdag erdős tájak határolják, faipari termékeiknek ezért csak a keleti oldalon, a fában szegény Alföldön találnak piacot. így áll elő az a fonák helyzet, hogy míg „.. . épülethezi fenyő szálfát, zsindelyt a stájerok hoznak le hozzánk a Dráván..." addig az ormánságiak „... fakó szekereiket Bács, Pest és Csongrád vármegyékben adják el".4 4 Annak bizonyítására, hogy itt nem egy egy ormánsági falu jövedelemkiegészítő foglalkozásáról, hanem az egész népesség életére kiható jövedelemforrásról van szó, idézzük még a kortárs Haas Mihályt, aki hangsúlyozza, hogy a szentlőrinci és siklósi járásban „...csaknem minden parasztgazda kádár, kerékgyártó, vagy másféle famíves".4 5 A fafeldolgozást mellékfoglalkozás-szerüen űző jobbágyok, a Duna—Tiszaközéről, vagy a távoli Boszniából jött favágók mellett hivatásszerűen foglalkoztak fafeldolgozással „...a Természetnek bujdosó Fiai...", a cigányok, akik egész esztendőben a „Különös vastagságra növekedett hársak tövei körül tanyáztak". Azóta is az ő titkuk, hogy „.. .hány száz tekenyőt és melencét, hány ezer fa kalányt, orsót és más eféléket..." faragtak éveken át.4 6 Az erdőélés fokozatosan szűkülő gyakorlatában minőségi változást hozott a 18—19. század fordulóján már mindegyik uradalmunkban következetesen alkalmazott új rend. Ekkor állították fel a „Tilos" erdőket, ahova a jobbágynak engedély nélkül belépnie sem volt szabad, és amelynek minden haszonvételéért fizetnie kellett ezután. Ekkor vezették be a vágási rendet, és alaposan korlátozták az épületfa igénylését is. Ennek megszorításában és a faizás új rendjének kíméletlen keresztülvitelében ismét csak a Batthyányak járnak elől „jó" példával. 1834 decemberében a sellyei uradalom utasítja a községi elöljárókat, hogy a jövőben szeptember végéig állítsák össze azon jobbágyok lajstromát, akiknek „házhoz, csűrhöz, istállóhoz épületfára van szüksége". „A feladott szükségek valósága október folyamán ellenőriztetik", és csak ezután szolgáltatják ki a kijelölt napokon az épületfát.4 7 1830-tól azután valóban kíméletlenné válik a faizás gyakorlata is. Strázsay direktor arra való hivatkozással, hogy a jobbágyok visszaélnek azzal az engedelemmel, amely szerint Szent Mihálytól Szent György napjáig bemehetnek hetenként két napon fejsze nélkül az erdőbe, újabb szigorításokat vezet be. Elrendeli, hogy a jobbágyok az urbarialis (karácsonyi) fa megvágása után azonnal tartoznak a vágásokat kitisztítani, az ágakat-bogakat a léniákra kihordani. Kötelezi őket arra is, hogy azokat a tuskókat, amelyekre az uradalom a téli vágáskor nem tartott igényt, az urbarialis faizásra 44 A drávai stájer tutajokhoz Hölbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécs 1845. 113., az alföldi piacokhoz Vályi 1799. II. 630. Monosokor. 45 Haas Mihály: Baranya. Pécs 1845. 71. — Lásd még Várady Ferenc (szerk.) Baranya múltja és jelenje I—II. Pécs 1896—1897. I. 642., és Balassa Iván: Die Geräte der Bodenbestellung und ihre Beziehungen. Europa et Hungaria. Congress Ethnographicus in Hungaria. 1965. 63. 46 Bayer Márton: Egy tekéntet Baranyára. Tudományos Gyűjtemény 1822. 12. köt. 11. 47 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. Concept. Maculatur. 1824. No. 22.
