Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 65 II táblázat Az úrbéres állomány és az úri birtok megművelt területének aránya a sellyei uradalomban Község Osztály Úrbéres állomány Úri birtok A határ százalékában Az úrbéres állomány százalékában Oszró II. 30,50 1,90 Kiscsány II. 44,83 12,41 Nagycsány I. 39,60 9,09 Zaláta III. 33,80 17,00 Sósvertike II. 42,48 — Marócsa II. 24,09 2,06 Kákics II. 24,25 1,74 Összesen: 33,10% 7,56% A kimutatásban fel kell figyelnünk arra, hogy 1840-ben még csak a határ 40,66 százaléka volt müvelés alatt, de ennél is fontosabb a fennmaradt 56,34 százalék, amelynek hovatartozásáért, vagyis a „közös" földért folytatandó harc kimenetele dönti majd el a birtok állattartó népeinek és az egész Ormánságnak a sorsát. Támadás az erdők, legelők szabad használata ellen a 19. században A 18. században, II. József haláláig a felvilágosult politikát folytató abszolutista állam a lehetőség szerint ügyelt még rendeleteinek tiszteletben tartására, de alapvető kérdésekben a rendek sem vállalták a szembenállás kockázatát. Ha a megyei tisztviselők ezekben az években valamely faluban úrbéri ügyben nyomoztak (urbarialis investigatio), mindig hivatalos nyilatkozatot kértek a község vezetőitől, hogy van-e valami panaszuk az uraság, a tiszttartó, vagy az uradalom egyéb alkalmazottai ellen.3 4 II. József halála után azonban a birtokosok megszabadulva a rájuk nehezedő állami nyomástól, támadásba lendültek, hogy a maguk számára biztosítsák az eddig közösen használt területek, erdők, legelők, nádasok legértékesebb részeit. Ebbeli törekvéseik hallgatólagos elismerését látták a helytartótanács 1798-ban kelt rendelkezésében, amely utasította a pécsváradi alapítványi uradalom prefektusát, hogy az erdők pusztulásának megakadályozása érdekében az állami birtokokon vezessen be szigorú rendtartást. A megyei északi és keleti területein, ahol az állami birtokok többsége volt, valamint a vajszlói uradalomban ez a dokumentum lett a regulációk mintája, a többi ormánsági birtokos regulálási törekvéseiben azonban a Batthyányak 1764-ben bevezetett siklósi rendtartásának hatását véljük felismerni. 34 Bm. L. Úrbéri iratok. Kórós. 1787. F. 4. No. 17. Bizonylat. 5 Századok 1986/1
