Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
60 KISS Z. GÉZA az érdekeltek egyetértettek javaslataival, akkor következhetett az autentikáció, a végleges hitelesítés. Ha pedig nem, akkor rendszerint jött egy újabb aprólékos határjárás, az esetleges tévedések kiigazítására, amelynek megegyezés, fellebbezés, esetleg per lett a vége. Sokszínű képet adnak a különböző határjárások alkalmával felvett jelentések a községek határáról. Előttünk vannak a káptalani uradalom községeinek az 1812. évi szabályozás alkalmával felvett jegyzőkönyvei, amelyeknek bizonysága szerint Lúzsok „helységének hites elöljárói" úgy látták, hogy 3100 napi munkával lehet csak a bokrosokat kitakarítani. Míg a földek termőre nem fordultak, új tulajdonosaik más „földekbül és rétekbül bizonyos üdéig ki elégíttettek". Gond volt a majd több, majd kevesebb vízzel is. Ebben az esetben itt is nagylelkűnek bizonyult a bizottság, mert „...az lapányos és vizes Hellyek tellyességgel ki hagyattattak". Az azonos kategóriához tartozó telkek között lévő esetleges különbséget úgy egyenlítették ki, hogy „. . .a Ház Hellyeknek bővsége Rétekbül ki húzattatott", ha pedig kisebb lett volna a kelleténél a „Ház Üllés", akkor a hiány „Rétbül helyrehozatott".1 3 Kemsén, ahol 1767-ben 26 holdban állapították meg az egész telek nagyságát, s hozzá tíz kaszás rétet adtak, most „...24 hold Szántóföld és 12 kaszás Rét adattatott". Ugyanez a jegyzőkönyv tájékoztat arról is, hogy „Az Helység határjában ki maradott 16 6/8 hold Szántó Földek a helybeli Jobbágyoknak holdanként három gyalognapi Szolgálatokért kiadattak".14 Fontos szereplője a kornak a földmérő. Pártatlansága vagy éppen elfogultsága fontos lehet az uradalom és a parasztok számára egyaránt. Sellyén, Siklóson állandó földmérőt találhatunk, de a kisebbek gyakran csak egy-egy alkalomra szerződnek a földmérővel. így kötött szerződést a káptalan Fidelis Gnading földmérővel 1814-ben Bicsérd határának felmérésére. Az ismert földmérő itt arra kötelezte magát, hogy pontosan felmérje a határban lévő földeket, réteket, legelőket, valamint a község belterületén található házhelyeket. A fölvétel után „...a Kegyes Urbáriumnak értelme szerint" a határt újra osztja, s munka végeztével „.. . a'Mappát és Funduális könyvet" meg az egyes gazdák adatait tartalmazó tabellákat a káptalannak beadja.15 A káptalan később a belső telkekre koncentrálva újabb rendezést hajtatott végre, a jobbágyokat a kimért fundusokba azonnal bele is ültette, de az intézkedés ezútial az 1832/1836. évi törvények miatt „. . .ítéletesen helybe nem hagyattatott".16 Ez a rendezés Lúzsokon olyan méretű mozgást váltott ki, ami csak a talpas építés világában képzelhető el. Öt jobbágygazda például azt panaszolja a főbírónak 1837-ben, hogy újonnan épült nagyméretű házaik, istállóik, pajtáik „.. .a Hellyel együtt . .. a Szomszédnak estek", ezek meg — továbblépni a saját telkükről nem akarván — egyre csak azt hangoztatták, hogy vigyék el az épületeket és más funduson építsék fel 13 A pécsi káptalan magánlevéltára. (PKML) F. 741. 26. Lúzsok regulációja. 14 PKML. F. 741. 26. Kemse regulációja 1812. 15 PKML. CDXCV. Szerződések. 26. szám. 16 Bm. L. Úrbéri iratok 655/1860. Lúzsok. szn. Földrendezések.
