Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
58 KISS Z. GÉZA „másságát", népének megdöbbentő enerváltságát, amelyről minden életbe vágó probléma megoldásánál bizonyságot tesz. Eddigi kutatásaink nyomán az a meggyőződés erősödik bennünk, hogy a Dráva mocsarai közt élő ormánsági nép életét csak akkor értjük majd meg teljesen, ha egyszer megismerjük a Dráva-völgy mindkét oldalát. Akár a verőcei Dráva-völgyet, akár a dél-somogyi szomszédságot vizsgáljuk, érdekes összehasonlítási lehetőségekkel találkozunk. A drávai morotvák világa, a termelés és társadalom százados stagnálása, az extenzív állattartáshoz való görcsös ragaszkodás, a középkorra jellemző életvitel megtalálható az Ormánság nyugati széléhez simuló felsőszentmártoni és zselizszentjakabi (lakócsai) uradalom horvát népénél is. A felületes szemlélőnek is feltűnik azonban, hogy a 18. század második felétől induló földesúri akciókkal szemben a horvátok nem az alázatos kérvényezgetés, erőtlen taktikázás útját választották, hanem a férfias ellenállásáét. Megfélemlítették, megverték, elkergették az uradalmi tiszteket, megtagadták a szolgáltatásokat, és eszükbe sem jutott az önpusztító születéskorlátozás, pedig náluk a megfelelő földesúri korlátozások hiányában a 1/32 telekig jutott el nyolc évtized alatt a telekaprózódás.9 Az azonos természeti adottságok ellenére kialakult életigenlő magatartás egyik i fontos okát abban kell látnunk, hogy a drávai horvátok, akiket nemcsak a mocsárvilág, hanem a magyar környezet is elszigetelt, nem szorultak sem uradalmi, sem községi méretekben endogámiába, hanem a sztárai és szentmártoni réveken keresztül mindvégig megtartották a déli Dráva-völgy horvátjaival vérségi kapcsolataikat. Sztárai és szentmártoni horvátok voltak a Dráva legjobb hajósai és hajómolnárai, kiváló ökrök tenyésztői, s a Dráva északi oldalán haladó útvonal legélelmesebb ' marhakereskedői. Itt az ormánságihoz mindenben hasonló természeti viszonyok ellenére is a diadalmaskodó élet hallatja szavát, az ormánsági múlt kutatója pedig alig talál szavakat a gyakran érthetetlen tehetetlenség ábrázolására. Határszabályozások és erdőregulációk a 18—19. század fordulóján A földesúri és paraszti birtokállomány szétválasztásához az első lépés az úrbéres földek állami utasításra történő körülhatárolása volt, s ezt követte az egykor töröktől uralt területeken is a földesúri majorságok, illetve a hozzájuk tartozó birtoktestek kialakítása. A majorságok térfoglalása II. József török háborúi, majd a napóleoni háborúk idején hatalmas lendületet vett az egész országban, de az Ormánságban sem a természeti viszonyok, sem a történelmi előzmények nem kedveztek ennek a termelési formának. Ennek megfelelően szó sem eshet itt viharos fejlődésről, s forrásaink csupán 9 Felsőszentmárton és környéke a 18—19. században. A szerző kézirata.
