Századok – 1986

Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I

56 KISS Z. GÉZA birtokszervező gyakorlata is segitette az archaikus formák továbbélését. Ezek a birtokosok ugyanis nemcsak Mohács koráig, de a török idők múltával a 18. században is, a nagycsaládoknak a helyi vezetést is kézben tartó fejeire támaszkodtak. Ennek a szervezési gyakorlatnak is szerepe van abban, hogy az egyházi uradalmak 12 községe közül csak kettőben (Hiricsen és Zalátán) találkozunk 0,5-nél alacsonyabb értékekkel, de Bogád átlaga 0,81, Vajszlóé 0,73 és Lúzsok, meg Sámod is felül van a 0,7 átlagon. Statisztikai elemzésünk utolsó lépéseként a telkiállománynak ingatlan fajtánként és úrbéres kategóriánként való megoszlására kell még egy pillantást vetnünk. 8. táblázat Az úrbéres földek megoszlása az úrbéres rétegek között a terület nagysága szerint Az úrbéres földekből Telkes jobbágyoké Zselléreké összesen Belső telek/hold 725 27 752 Szántó/hold 13977 113 14090 Rét/kaszás 6561 72 6663 összesen: 21263 212 21475 9. táblázat Az úrbéres földek megoszlása az úrbéres rétegek között százalék szerint Az úrbéres földekből Telkes jobbágyoké Zselléreké összesen Belső telek/hold 96,4 3,6 100,00 Szántó/hold 99,2 0,8 100,00 Rét/kaszás 98,91 1,09 100,00 A két táblázat abszolút számai és százalékos értékei egyaránt arról beszélnek, hogy 1767-ben az Ormánság társadalmában is 99 százalékban különböző telekhányaddal rendelkező „örökös" állapotú, telkes jobbágyok élnek, s a köztük lévő zsellérek száma még az 1 százalékot sem éri el. így és ilyen mértékben határozta meg a királynő rendelete az úrbéri viszonyokat az Ormánságban. A jobbágyok által korábban használt területnek azt a részét, amelyre a jobbágyok által igényelt, de egy telket meghaladó mértékben volt vállalkozó, ezután törvényesen védett, úrbéres állománynak tekintették. A többi része sem került azonban földesúri használatba, mert a rendelet előírta, hogy ezeket az úgynevezett maradványföldeket a földesúr a népesség gyarapodásának megfelelően újabb telkek kialakítására köteles felhasználni. A rendelet azonban, amikor a legfontosabb adóalapot jelentő úrbéres földet védelmébe vette, egyúttal törvényes védelmet biztosított müvelője számára is. Már Berzeviczy Gergely megfogalmazta, hogy a királynő a vármegyére, majd a helytartótanácsra bízta az adózó jobbágyok védelmét, s az úrbéri rendelet kihirdetésével „... az úri hatalomnak és jobbágytartozásoknak (is) határt szabtak".6 Berzeviczy gondolat-6 Tessedik—Berzeviczy: A parasztok állapotáról Magyarországon Bp. 1979. 373.