Századok – 1986
Folyóiratszemle - Levit I. E.: Az Antonescu-diktatúra politikája az ideiglenesen megszállt szovjet területeken 484/II
484 FOLYÓIRATSZEMLE gépállomásokat. A kolhozok többsége is „nagyüzem" maradt, amelyek a német igényeket szolgálták, de az 1942-es Rosenberg-terv a föld-magántulajdon visszaállítását is kilátásba helyezte. A legjobb földeket német telepeseknek szánták. Uralmuk ideje alatt kb. 5 millió embert hurcoltak szovjet területről munkára Németországba. Kezdetben toborzással is kísérleteztek, főként fiatalokat igyekeztek megnyerni. 1942 derekától erőszakos módon elhurcoltakkal biztosították a munkaerőt a német hadigazdaság számára. Szerzőnk összefoglalóan értékeli a kíméletlen pusztítást, amely anyagi javakat, emberéletek millióit és kulturális értékeket sem kímélt. Ukrajna területén 230 tábor működött, ezen belül 180 hadifogoly tábor. Ez utóbbiakban csaknem másfél millió szovjet katona lelte halálát. A háború kezdetén, 1942 végéig az „Einsatzgruppék" működésének 1 millió szovjet ember lett az áldozata. Ukrán területen összességében 4 millió szovjet katona és civil lakos vált a megszállás áldozatává, Belorussziában mintegy 2 millió (a lakosság egynegyede!), az Orosz Föderáció megszállt körzeteiben 1,7 millió ember, a Baltikumban csaknem I millió vesztette életét. Mindösszesen 6 millió polgári személy és 4 millió hadifogoly lett a fasiszta hódítás áldozata — a megszállás idején. ( Voproszi isztorii, 1985. 3. szám 3—15. I.) M. 1. E. LEVIT: AZ ANTONESCU-DIKTATÚRA POLITIKÁJA AZ IDEIGLENESEN MEGSZÁLLT SZOVJET TERÜLETEKEN A kisinyovi szerző úgy véli, hogy a témáról ugyan már igen sok munka született, vizsgálata változatlanul fontos kutatói feladat. Már csak a polgári történetírás torzításai miatt is. Ez utóbbi — i különösen újabban — igazolni próbálja Románia részvételét a szovjetellenes háborúban, napvilágot látnak olyan müvek, amelyeknek szerzői felszabadító háborúként értékelik az Antonescu-rezsim hódításait. Igaz, tárgyilagos feldolgozások is születtek. Ezek sorából R. Wolf, illetve I. S. Fischer munkáit emeli ki Levit. Fischer a zsidóság elleni atrocitásokat leplezte le elsősorban. A szovjetellenes háborúban való román részvételt ugyanakkor Antonescu személyes ambícióival, hatalomvágyával magyarázza. Vitathatónak tartja szerzőnk azt a beállítást is, miszerint a román fasiszta rendszer nem kapott hódító politikájához támogatást a történelmi pártoktól. Úgy véli, egyedül a kommunisták helyezkedtek elvszerű álláspontra — minden nehézség ellenére is. A román történetírás álláspontjára is hivatkozik, amikor cáfolja azt a beállítást, hogy Antonescut hazafias nemzeti célok vezérelték, s csak kénytelen-kelletlen sodródott a náci Németország oldalára. Hangsúlyozza a rendszer fasiszta jeligét, ami megszállási politikája is igazolt. A kérdéssel kapcsolatos történeti irodalom polarizált. Átfogó munkák és helytörténeti feldolgozások jellemzik. Saját kutatási eredményei mellett ezek szintetizálására is vállalkozott Levit. 1941. június 11-én Münchenben kapott Antonescu Hitlertől ígéretet, hogy a szovjetellenes hadjáratban való közreműködés esetén Besszarábiára, Észak-Bukovinára számíthat Románia, söt a Dnyeper vonaláig más területeket is megszállhat. 1941 őszén az események ennek megfelelően alakultak. A németek oldalán vonulva a románok megszállták a Moldvai Szovjet Köztársaságot, Ukrajna területéből pedig a csernovicei, izmailovói, az odesszai területet és a vinnyicai kerület déli részét. Az elfoglalt területeken három kormányzóságot hoztak létre. Besszarábia (Kisinyov székhellyel), Bukovina (Csernovice) és Transnisztria (Tiraszpol, majd Odessza központtal). Az első két terület Románia részévé vált, az utóbbi ideiglenes megszállása alá került. Emellett német parancsnokságok tanácsadói is működtek. (A németek a helyi német telepesekre — volksdeutsch — is számítottak és támaszkodtak). A szerző sokoldalúan mutatja be a fasiszta Románia katonai-politikai, közigazgatási, gazdasági berendezkedését. A hódító foglalás, a gazdasági kiaknázás, illetve a menekülés, rablás jellemezték a román megszállás fázisait. (Sztálingrád és Kurszk jelentette a fordulópontot, mint ahogy az angolszász hatalmakhoz való közeledést is a háború menetében bekövetkezett változás idézte elő.) összesen mintegy 23 milliárd rubel kárt okoztak, és félmillió ember esett áldozatul.
