Századok – 1986
Folyóiratszemle - Kraszilcsikov Je. P.: A holland ellenállási mozgalom történetéből (1940–1945) 485/II
FOLYÓIRATSZEMLE 485 Alapvetően a moldvai és ukrán államiság megszüntetése volt a cél. (A szovjethatalom automatikus felszámolásán túl.) Az ukrán nacionalistákra való tekintettel Antonescu egy korlátozott területü ukrán bábállamot elfogadott volna, de pl. Galícia nélkül a közvetlen német-román határ érdekében. Hitler azonban német kolonizációs területnek szánta Ukrajnát, nem tervezte névleges önállóságának biztosítását sem. Transnisztria kérdésében a román vezetés óvatos volt. Önmagában természetesnek tartották volna, hogy Nagy Románia részévé váljon. Határait illetően igényeiket a háború alakulásától tették függővé. Ugyanakkor nem szerették volna Észak-Erdély fejében rekompenzációként megkapni ezeket a területeket. A politikai berendezkedés, a gazdasági kiaknázás mellett az elfoglalt területek románosítása volt az egyik fő cél. Több százezer hektárt foglaltak le román telepesek számára. A moldvaiakat románoknak nyilvánították. Kíméletlen kegyetlenséggel törekedtek a zsidó, a cigány és a szláv kérdés megoldására. Koncentrációs táborok, kitelepítések, kényszermunka, börtönök, tömeges kivégzés szolgált eszközül. A hadsereg ellátását biztosító élelmiszer-szállítások mellett ipari és közlekedési felszereléseket, vagyontárgyakat, kincseket hurcoltak Romániába — intézményesen és egyéni „vállalkozásként" egyaránt. A hatékonyság érdekében a kolhozokat állami irányítás alatt hagyták, 12—70 éves kor között a lakosságot munkaszolgálatra kötelezték, súlyos adókat vetettek ki rájuk. A román megszállás alatti veszteségeket érzékelteti, hogy Odessza lakossága felére csökkent. Befejezésül az ellenállásról, a partizánmozgalomról ír a szerző, továbbá arról, hogy minden pusztítás, kíméletlen mészárlás ellenére „halálgyárak" nem voltak. Ez persze nem kérdőjelezi meg a rendszer fasiszta jellegét, már csak azért sem, mert bűntetteik írásos és tárgyi nyomait — törekvésük ellenére — nem tudták teljesen eltüntetni. (Isztorija SzSzSzR, 1984. 5. szám. 126—141. I.) M. JE. Р. К RA SZILCSI КО V: A HOLLAND ELLENÁLLÁSI MOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL (1940—1945) A témával foglalkozó gazdag polgári és szovjet szakirodalomból a szerző sokat hasznosított. Kiemeli a „Katonai dokumentumok Holland Állami Intézete" tevékenységét, amely forráspublikációkkal, s már közvetlenül a háború befejezése után többkötetes kiadványokkal jelentkezett. Szerzőnk szerint ez a gyorsaság azzal is összefüggött, hogy magyarázni kívánták a holland hivatalnoki réteg kollaboráns, mérsékelten ellenálló magatartását, ami sztrájk-akciókban, illegális sajtótermékek terjesztésében, a németországi munka alóli kibúvásban nyilvánult meg. Kiemeli pl. L. de Jong monográfiáját, amely öt kötetben 1961 —1965 között jelent meg „A megszállás" címmel. Müvének, s általában a kérdés polgári irodalmának azt a sajátosságát hangsúlyozza Kraszilcsikov, hogy az aktív, fegyveres ellenállás történetére kevesebb figyelmet fordított. A németek 1940 nyarán a megszállt Hollandia polgári közigazgatásának vezetésével az osztrák náci Seyss-Inquartot bízták meg. Ez a lépés az óvatos beolvasztás első fázisát jelentette. Az óvatosságot a hollandiai fasizmus erőtlensége, az ország és birtokai erőforrásaira irányuló igény, a kollaboráció készsége magyarázta. Kezdetben kísérletet tettek pl. a holland szociáldemokraták megnyerésére — eredménytelenül. A párt gyakorlatilag feloszlott, viszont aktivistái intenzíven bekapcsolódtak az ellenállás különböző formáiba. A kollaborációra számító német remények alapját képezte pl. az 1940 júliusában alakult „Politikai Konvent", amely öt vezető polgári párt s néhány szociáldemokrata vezető tömörülése volt. Mérsékelt együttműködést hirdettek — bizonyos holland integritás megmentése érdekében. A dinasztiához, illetve az ország háború utáni függetlenségéhez való ragaszkodás azonban Hitler számára elfogadhatatlan volt, így a mérsékelt együttműködésnek, a mérsékelt ellenállásnak ez a kísérlete kudarcot vallott. Az integritás és a behódolás feloldhatatlan dilemmája miatt a Seyss-Inquart által alakotott „Holland Unió"
