Századok – 1986
Folyóiratszemle - Poljakov Ju. A.: A szovjetek országa a Szovjetunió megalakulásakor: a lakosság nemzetiségi összetétele 478/II
FOLYÓIRATSZEMLE 479 szovjethatalom éveiben kibontakozó etnikai-nemzetiségi folyamatokkal függ össze. Az 1920—30-as évek a nemzetiségi elkülönülés, elhatárolódás, önállósulás időszaka, a későbbiekben pedig a gazdasági-társadalmi fejlődés homogenizáló tendenciái hatottak. A területileg, nyelvi-kulturális szempontból egymáshoz közelálló etnikumok összeolvadtak, illefve asszimilálódtak. Pl. 1926-ban még külön tüntették fel az adzsarokat, a mergeleket és a szvanokat. A későbbiekben az egységes grúz nemzetiség szerepelt az összeírásokban. A Szovjetunió nemzetiségi struktúráját 1922-ben is a szláv ettnikum dominanciája jellemezte. A legjelentősebb az orosz nemzetiség volt. A Szovjetunió szinte mminden körzetében éltek. Zömük az Orosz Föderációban, ahol a lakosság 75 százalékát képezték, de Ukrajna lakosságának 10 százaléka szintén orosz volt. Az 1920-as évek elején belső határkiigazítások következtében — Belorussziához csatoltak korábban orosz területeket, Nyugat-Szibéria és Közép-Ázsia egyes területein pontosították a határvonalakat — az Orosz Föderációban élő oroszok száma csökkent, arányuk viszont nőtt —erősítve az etnikai homogenitást. Poljakov a továbbiakban szinte kormányzósági bontásban ismerteti az orosz etnikum számát és arányát. 99 és 60 százalék között alakult a Föderáció egyes körzeteiben az orosz nemzetiségűek aránya. Az ukránok is eléggé szétszóródtak az egykori Oroszország, illetve a Szovjetunió területén. Ukrajna lakosságának 80 száz:alékát ők képezték, de az Orosz Föderáció népességének is mintegy 8 százaléka ukrán volt, akik főként a Kaukázus északi előterében, Szibériában és a Don mentén éltek. A kisebb hányadot jelentő nem szláv nemzetiségűek az ország peremterületein éltek. Szinte minden etnikumról részletes adatokat olvashatunk a tanulmányban. A 800 ezernyi német ajkú lakosság kb fele a Volga mentén élt. Rendkívüli etnikai tarkaság jellemezte pl. a Kaukázus északi előterét. Dagesztán és a Hegyi Autonóm Köztársaság területén 30 etnikumot tartottak nyilván. A Kaukázuson túli nemzetek közül az örményeknek csak fele élt saját köztársasága területén. Az 1920-as évek elején Közép-Ázsia etnikai viszonyait a rendezetlenség, a sokszínűség jellemezte. A zsidó lakosság kb. fele a polgárháború éveiben elhagyta Oroszországot. A visszamaradt kb. 2,5 millió zsidó nemzetiségű az 1920-as évek elején fokozatosan elhagyta egykori kényszerlakhelyét, a nyugati övezetet, s egy belső migrációs folyamat ment végbe. 1920-ban pl. a két fővárosban összesen kb. 50—66 ezer zsidó élt, 1926-ban viszont Moszkvában 130 ezer, Leningrádban 80 ezer. A zsidó etnikumból több mint másfél millió Ukrajna területén lakott, ahol a lakosság több mint 5 százalékát jelentették. Külön elemzi a szerző a városok etnikai összetételét. Az 1923-as speciális összeírás adataira támaszkodik. Ebben a kérdésben ugyanis az 1926-os népszámlálás retrospektív felhasználása nem célszerű, mivel a polgárháború éveit egy falura áramlási tendencia jellemezte, s 1924-től vette kezdetét az erőteljes városba áramlás. A szerző elemzése alapján megállapítható, hogy az európai területek városaiban az orosz etnikum volt a domináns. Közép-Ázsiában az a jellemző, hogy nem az őshonos etnikumok adták a városi lakosság többségét, hanem oroszok, ukránok, örmények stb. Ukrajna városainak etnikai tarkasága viszonylagos kiegyenlítettséget mutatott (oroszok, zsidók, ukránok stb.). Országosan a 21 millió városlakóból 13 millió volt orosz, 3 millió ukrán és 2 millió zsidó nemzetiségű. A cikk zárórésze az egyes etnikumok és nemzetiségek gazdasági-társadalmi fejlettségi szintjét elemzi. Burzsoá nemzetektől ősközösségi-patriarchális törzsekig terjedt a skála, számos átmenettel. Nagyfokú fejlettségi szintkülönbségek mutatkoztak olykor egy-egy nemzetiségen belül is, attól függően, hogy az egykori cári birodalom melyik, milyen jellegő körzetében éltek. Gyakori volt ebben az időszakban, hogy nem esett egybe az etnikai, illetve anyanyelvi hovatartozás. Ukránok és más nemzetiségűek is orosz anyanyelvűnek vallották magukat. Hangsúlyozza a szerző a Szovjetunió etnikai, nemzetiségi sokszínűségét, s utal arra, hogy ekkor még nem bontakoztak ki azok a gazdasági, társadalmi, kulturális folyamatok, amelyek később közelítették egymáshoz a nemzetiségeket, s a szovjet nép, mmint új tipusú emberi közösség részeivé tették. (Isztorija SzSzSzR. 1985. 1. szám 67—86. I.) M.
