Századok – 1986
Folyóiratszemle - Poljakov Ju. A.: A szovjetek országa a Szovjetunió megalakulásakor: a lakosság nemzetiségi összetétele 478/II
478 FOLYÓIRATSZEMLE cselekmény, főleg rombolás történt. Ehhez képest Finnországban 1905-ben nyugalom uralkodott; a városokban voltak tüntetések, a vidék viszont nem mozdult, így a cári hatóságok itt nem is vezették be a rendkívüli állapotot. A legalitáshoz erősen kötődő finn pártok kivárták a kedvező pillanatot, és 1905 októberében egy egyhetes, hatalmas méretű, de lényegében erőszakmentes sztrájkkal elérték az alapvető követeléseik legtöbbjét; a cár visszavonta a kifogásolt oroszosító rendeletek majd mindegyikét, és bevezette az általános választójogot. A balti tartományokban számos politikai párt született, radikálisak és mérsékeltek egyaránt. Túl nagy eredményeket nem tudtak elérni, e vidékre is vonatkoztak azonban az Oroszország egészét érintő reformok; így például a vallási tolerancia, az egyetemek autonómiájának helyreállítása, az előzetes cenzúra eltörlése. A legfontosabb változás azonban a balti németek magatartásában következett be, akik úgy érezték, hogy a cári hatalom magukra hagyta őket, és hagyományos előjogaik megőrzése érdekében egyre inkább a császári Németország felé fordultak. A lettek és észtek az 1905-ös forradalomban nem tudtak autonómiához jutni, így hosszabb távon számukra e cél elérése egyben a cári rendszer megdöntését is jelentette. Ugyanakkor Finnország sikerként könyvelhette el az 1905-ös évet; a bevezetett általános választójog keretében Európában a nők elsőként igy jutottak szavazási lehetőséghez. (Slavic Review. 1984. évi 3. szám. 453—467. I.) M. T. JU. A. POUAKOV: A SZOVJETEK ORSZÁGA A SZOVJETUNIÓ MEGLAKULÁSAKOR: A LAKOSSÁG NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE A lenini nemzetiségi politika elvszerü érvényesítése tette szükségessé az etnikai, nemzetiségi viszonyok tudományos megalapozottságú ismeretét a Szovjetunió megalakításának elökészitésekor. Közvetlen adatok azonban sem akkor, sem azóta nem álltak rendelkezésre. Az 1917 előtti lakossági összeírások szempontjai nem feleltek meg a szovjet politika igényeinek. A szocialista forradalom győzelmét követő évek politikai körülményei között nem volt lehetőség átfogó népszámlálás lebonyolítására. A mai történetkutatás közvetett adatok komplex fekdolgozásával tudja feltárni az 1920-as évek elejének szovjet etnikai, nemzetiségi viszonyait. Szerzőnk erre vállalkozott. Elsődlegesen az 1926. évi átfogó, teljes népességösszeírás adatait használta fel. A lakosság életkor szerinti összetételéből következtet vissza nemzetiségi bontásban — az 1922-es viszonyokra. Emellett természetesen támaszkodott az 1917 előtti népszámlálások bizonyos adataira, továbbá az 1920-as, a Szovjetunió 27 európai kormányzóságát felölelő összeírás eredményeire, valamint a városi lakosságról 1923-ban készített felmérésre. A hatalmas anyagot számítógép segítségével dolgozta fel és rendszerezte. Következtetéseit táblázatban foglalta össze, és elemző szöveges magyarázattal látta el. A szovjetek országának 192 l-es határait vette alapul, s mutatta ki a legfontosabb etnikumok, nemzetiségek számának és arányának alakulását. 1920—1923-ra vonatkozóan évenkénti bontásban követhetjük a tendenciákat. Pl. azt, hogy az orosz nemzetiségűek száma és aránya is csökkent a jelzett években. Közel 76 millióról 70,5 millióra, illetve 54-ről 53 százalékra. Feltehetően elsősorban az 1921-be kulmináló éhínség és a járványok hatására is. A második legjelentősebb etnikum, az ukrán száma és aránya nem változott, viszont a középázsiai, kaukázusi etnikumok száma és aránya mérsékelten nőtt az 1920-as évek elején. Az 1917-es forradalmi átalakulást követő területi változások miatt — Finnország, a baltikumi népek, a lengyel területek kiválása, Besszarábia elcsatolása — az orosz és ukrán nemzetiségűek száma a polgárháború éveiben jelentősen csökkent, arányuk viszont nőtt. 1917-ben pl. még 77,6 millió orosz nemzetiségűt tartottak nyilván, s ez a szám mérséklődött 1920-ra az említett 76 millióra. Az 1926-os népszámlálás 194 etnikumot regisztrált a Szovjetunió területén. Ezek közül tucatnyi külföldi állampolgárokat (angol, francia, japán, magyar, olasz stb.) jelentett. A háború utáni — 1959, 1970 — népességösszeírások során csak alig több mint 100 nemzetiséget mutattak ki. A különbség a
