Századok – 1986
Folyóiratszemle - Raun T. U.: Az 1905-ös forradalom a balti tartományokban és Finnországban 477/II
FOLYÓIRATSZEMLE 477 fővárosban (Szentpétervár, Moszkva) és környékükön működtek. A társaságok harmada koncentrálódott az említett körzetbe, profitjuk viszont az össznyereség kétharmadára rúgott. A cikk befejező része a burzsoázia további adóalap-csökkentő manipulációit ismerteti. Elterjedt pl. az 1890-es években a jutalékosztás. Munkásoknak is, de főként a részvényeseknek. 1898-ban ezt a kormány 10 ezer rubelben maximálta, hogy biztosítsa a maga számára az adókat, ami a tőkések tiltakozását váltotta ki. Egészében véve a tanulmány szerzője arra a következtetésre jut, hogy a vizsgált időszakban gyors ütemü volt az oroszországi részvényes burzsoázia meggazdagodása. Főként a külföldi érdekeltségeké. Ebben fontos szerepet játszott az olcsó munkaerő, a munkások súlyos kizsákmányolása. 1908-ban a 2,3 millió nagyipari munkás 4,6 milliárd rubel értéket állított elö. Ebből 560 millió jutott neki bérként, s csaknem 600 millió volt munkáltatóik tiszta haszna. Azaz egy munkás évente 252 rubel profitot termelt, s 246 rubelnyi bért kapott. Megállapításait ezúttal is konkrét példák sorával támasztja alá Szolovjova. (/sztorija SzSzSzR, 1984. 3. szám 34- 49. I.) M. T. U. RAUN: AZ 1905-ÖS FORRADALOM A BALTI TARTOMÁNYOKBAN ÉS FINNORSZÁGBAN Az 1905-ös orosz forradalom eseményeit a kutatók rendszerint Szentpétervárt középpontba helyezve vizsgálják, ami az összképet erősen torzítja, hiszen az akkori cári birodalom lakosságának kevesebb mint a fele volt orosz. A balti tartományok és Finnország forradalmi eseményeinek összehasonlító tanulmányozása feltétlenül hasznos, noha e területek az ország összterületének csak 2%-át, lakosságának pedig4%-át képviselték, de a legfejlettebb régiókhoz tartoztak, ugyanakkor etnikailag igen vegyesek voltak. A földrajzi közelség ellenére a balti tartományok (Kurland, Livland és Esztland — a Baltikumban 1917-ig az orosz közigazgatás szinte kivétel nélkül a helységnevek német formáját használta) és Finnország történelmileg lényegesen eltérően fejlődtek, főleg társadalmi vonatkozásban. A balti vidéken a német kisebbség képezte az uralkodó réteget, a helybeli őslakosság alárendelt helyzetbe került, jórészt jobbágyi sorba. Finnországban ugyanakkor a vezető réteg nyelvileg-kulturálisan svéd befolyás alá került, de nem deklasszálódott, a jobbágyrendszer nem fejlődött ki. A balti tartományok 2,5 millió lakosságának 44,8%-a lett, 37,1 %-a észt, 6,9%-a német és 4,8%-a orosz volt 1897-ben. A 3 milliós Finnország etnikailag jóval homogénebb volt; 86,8% finn, 12,9% svéd, 0,2% orosz, 0,1% német és 0,1% egyéb. A lakosság 81 %-a itt írástudó volt, a Baltikumban 75% körül, ami háromszorosa az európai Oroszország átlagának. Az urbanizációs szint a balti vidéken volt magasabb; Riga (280000) Libau (Liepàja) és Reval (Tallinn) egyaránt 65000, míg a századfordulón Finnországban egyetlen 50000-nél nagyobb lakosságú település volt. Helsinki (93000). H városok mindegyike igen vegyes nemzetiségi összetételű volt. A gyorsan iparosodó városokkal ellentétben a falu képe jóval lassabban változott; a balti tartományokban a német nagybirtok változatlanul túlsúlyban maradt, noha a jobbágyrendszert 1816—19 között felszámolták, de a tartományi gyűlésekben (Landtage) kizárólag a balti német nemesek voltak jelen. Ezzel szemben az 1809 előtti ún. svéd időszakból örökölt finn diétában képviselettel rendelkezett a nemesség, az egyház, a városi polgárok és a parasztság; 1905-ben a lakosság 10%-a bírt választójoggal. Az 1905-ös forradalom alapvetően orosz volt, Szentpétervár és Moszkva központtal. A balti vidéken egyedül Rigában működött 1905 előtt ellenzéki mozgalom, az illegális litván és orosz szociáldemokrata párt, valamint a zsidó Bund. A 19. században mindvégig lojális finn politikai pártok legtöbbje a századfordulón hozott, a finn autonómia ellen irányuló oroszosító rendeletek hatására élesen szembekerült a kormánnyal. A balti tartományokban a sztrájkmozgalom a városokból gyorsan átterjedt falura; a mezőgazdasági munkások a német nemesi nagybirtokokon tömegesen szüntették be a munkát. Az észtnél jóval aktívabb lett területeken számos helyen falusi forradalmi bizottságokat választottak. A balti vidéken sok erőszakos
