Századok – 1986
Folyóiratszemle - Szolovjova A. M.: A nagyipari burzsoázia profitja az oroszországi részvénytársaságokban a századfordulón 476/II
FOLYÓIRATSZEMLE A. M. SZOLOVJOVA: A NAGYIPARI BURZSOÁZIA PROFITJA AZ OROSZORSZÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOKBAN A SZÁZADFORDULÓN Elsősorban az 1880-as évek derekától az első orosz forradalomig terjedő időszak adatait vizsgálja a szerző. Az oroszországi monopolkapitalizmus kialakulásának időszaka ez. Megállapítása szerint a történeti irodalom korábban csak illusztratív jelleggel foglalkozott a témával. Értékes forrásfeltárásokat, statisztikai feldolgozásokat produkált, de gyengesége, hogy pl. nem tett különbséget az osztalék és a profi(t között. Igaz, levonta azt a következtetést, hogy a tőkeerős, fejlett technikával rendelkező cégek profitja messze meghaladta az átlagot, s más tényezőkkel együtt ez is tovább erősítette a monopolhelyzetüket. Szolovjova hivatkozik Sztrumilin (1925) kutatási eredményeire, amelyek szerint a részvénytársaságok tiszta nyeresége azonos nagyságrendű volt a bérköltségekkel. Cikke végén maga is hasonló arányokat állapít meg. (A recenzált folyóirat ugyanezen számában E. B. MuraJalijeva az oroszországi részvénytársasági statisztikákat teszi kritikai vizsgálat tárgyává különös tekintettel a kőolajiparra. Kimutatja az adatszolgáltatás és feldolgozás pontatlanságait; jól illeszkedik Szolovjova cikkéhez. 84—89. 1.) A tanulmány elsődleges forrásbázisát a „Pénzügyminisztérium Évkönyve", illetve az „Ipari, kereskedelmi, pénzügyi Közlöny" adatsorai képezték. 1885-ben adták ki azt a törvényt, amely a jövedelmek bevallására kötelezte a vállalkozókat az adóalap megállapítása céljából. Az említett Közlönyben éves rendszerességgel tették közzé ezeket az adatokat. Természetesen az illetékes cári hatóságok ellenőrizték a bevallások hitelességét. Az első években a tiszta jövedelem 3 százalékában állapították meg az adót. 1892-ben ezt a mutatót 5 százalékra emelték, majd az évtized végén progresszív jellegűvé tették — átlagban 10 százalékos nagyságrendben. A tőkések természetesen igyekeztek az adóalapul szolgáló jövedelemnagyságot kisebbíteni. Gyakran csak a tiszta osztalékot4 vallották be. (Ez tévesztette meg a korábbi kutatókat). Az ellenőrző hivatalnokok megvesztegetésétől sem riadtak vissza. Szabálytalanul, a legkülönbözőbb költségeket vonták le a haszonból, s így pl. 1898-ban az 1380 vizsgált cég 25 százaléka bizonyult veszteségesnek, tehát mentesült az adókötelezettség alól. Gyakori volt, hogy épületek magas bérleti díjaival csapolták meg a társaság nyereségét. Igaz, ezeket az épületeket a részvényesektől „bérelte" a cég — mint az időnként kiderült. Egyéb tételekkel is manipuláltak, s ezáltal tulajdonképpen „hármas könyvelést" vezettek. Reálisat az igazgató tanács számára, egy másikat a részvényeseknek, s a harmadik a hatóságoknak szólt. Rendszeressé vált a haszon egy részének az alaptőkébe történő olvasztása, illetve ún. biztonsági, tartalék tőke képzése. (A „Szavva Morozov és Fiai RT" 1889—191 I között háromszorosára növelte az alaptőkéjét). Ez váltotta ki ezeknek a vagyonrészeknek az adóalapba való beszámítását. Szolovjova számos konkrét példával, adatokkal argumentálja megállapításait, s következtetéseit jól áttekinthető táblázatok is szemléletessé teszik. Nézzünk néhányat! Az 1880-as évek második felében a gyapotfeldolgozó és a vegyipar vállalatainál volt a legmagasabb a haszonkulcs az alaptőkéhez viszonyítva (10—16%). Az 1890-es évek első felében ez a mutató 30% körül ingadozott 2-3-szor az országos átlag fölött. Az állami gazdaságpolitika is közreműködött abban, hogy a külföldi érdekeltségű társaságoknál megfelelően magas legyen ez a mutató. Vámintézkedések, állami megrendelések is biztosították például a Dél-Orosz bányavidéken a rentábilis vállalkozást. Az alaptökéhez viszonyítva a szénbányászat 15, a kokszgyártás kb. 30 százalékos profitot produkált. 1897-ben pl. 1 pud szén piaci ára 85 kopek volt. A termelési költségek az ár felét, a bérköltségek 5 (!) százalékát tartalmazták. Csaknem 40 kopek volt a tiszta haszon. Figyelemre méltó, hogy az 1855—1894 közötti évtizedben a legjövedelmezőbb vállalkozások a két
