Századok – 1986
Történetirodalom - Arany Trombita – „Fiktív Népkönyv” Táncsics Mihály és munkatársai írásaiból (Ism.: Varga László) 457/II
457 TÖRTÉNETI IRODALOM Másik nehézsége Palotás Emil témájának, hogy a Duna-hajózás történetének olyan szakaszát dolgozza fel, amikor az európai hatalmi viszonyok még szinte nyersek és kialakulatlanok. Ez nem csupán a nyugati és közép-európai nagyhatalmakra vonatkozik a krími háború idején a 19. század 50-es éveiben, de közép-európai hatalmak, Poroszország és Habsburg—Ausztria kapcsolataira is, amelyek csak ezután rendeződtek, valamint Ausztria és a Duna menti balkáni kisállamok viszonyára, ez utóbbit a dunai hajózás kialakulásának folyamata erősen befolyásolja. Márpedig e mozzanatok igen jelentősek. Két idézetet iktatunk be az említettek jellemzésére. Az első Ausztria és a kialakult német hatalom viszonyának hatására a dunai kérdést illetően: „Bismarck kancellár a keleti kérdés részletproblémáiban csak kényszeredetten és vonakodva követte Ausztria-Magyarországot; gondot okozott számára az Oroszországgal való viszony zavartalanságának biztosítása." (91. old.) A másik mozzanat a Habsburg-monarchia és a balkáni kisállamok viszonyának a dunai kérdésre vonatkozó befolyására jellemző: „A szerb és a bolgár kormány jegyzéket kapott, amely tudatta, hogy a nagyhatalmak nézete megoszlik, Ausztria-Magyarország a kis országokra nézve kedvezőbb lehetőségek mellett száll síkra, és helyesli (ti. számunkra, G. /.) a döntési jog megadását. Jóindulata fejében hasonlóképp jóindulatot várt ezen államoktól, amikor a bizottságban a hajózás érdemi kérdései kerülnek majd szőnyegre. Bécs a fejedelemségek által olyannyira vágyott egyenjogúsításért az osztrák kivételes hajózási igények megértő kezelését kérte. Nem sokkal azután akadt arra példa, hogy a kis országok — politikai érdekből — önként gazdasági előnyöket biztosítottak az Osztrák-Magyar Monarchiának. Ilyen értelemben haladtak a Szerbiával folytatott gazdasági tárgyalások az 1860-as évek végén, és ilyen jellegű volt az 1875-ben Romániával aláírt kereskedelmi szerződés. Mégis kérdéses lehetett, vajon az, amiért 1878 előtt a két balkáni ország még hajlandó volt nagy árat fizetni, megőrizte-e vonzóerejét a függetlenség elnyerésére, a politikai nemzeti erőgyarapodás bekövetkezése után is." (94. old.) Palotás Emil munkája a történelmi irodalom olyan alkotása, amely még a recenzenstől is részletekbe menő kifejtést követelne meg ahhoz, hogy alapos ismertetést adhasson. így csak utalunk gondolatmenetére. A Habsburg-diplomáciának gondoskodnia kellett arról, hogy — az osztrák hajózási vállalkozások érdekei által is követelt — nemzetközi-jogi szabályozás ne idézhessen elő olyan állapotokat, amelyek komolyan csorbíthatják a saját folyamszakasz feletti teljes szuverenitást, ugyanakkor a Dunakérdés alakításával elő kellett segítenie a Habsburg-monarchia balkáni aspirációinak érvényesülését. A párizsi és berlini kongresszusok közti időszakban (1856—1878) ezen kettős feladatnak az első része kapott nagyobb hangsúlyt, míg a hetvenes évek nagy keleti válságát követően — a dolgozatban érdekesen leírt nagy belső viták után — előtérbe került az alsó Duna-szakasz feletti osztrák-magyar hegemónia megszerzése. E törekvések kudarcával új szakasz indult a Duna-politikában. Kívánatos, hogy a szerző, aki jelen dolgozatát kiterjedt bécsi és hazai levéltári kutatások alapján és az idevágó soknyelvű irodalom beható ismeretében készítette el, mielőbb folytassa és fejezze be a most csak egy fontos korszakra korlátozódó munkáját, mely az adott kérdés történelmi irodalmának nemzetközileg is nagy fontosságú alapműve lesz. Gonda Imre ARANY TROMBITA —„FIKTÍV NÉPKÖNYV" TÁNCSICS MIHÁLY ÉS MUNKATÁRSAI ÍRÁSAIBÓL — Válogatta és a szöveget gondozta Simor András Tankönyvkiadó Budapest, 1984. 176 1. Táncsics a történelmi köztudatban sajátos fehér foltot jelent. Hiába volt a múlt századi magyar történelem egyik legismertebb és egyben legsajátosabb politikusa, a személyével kapcsolatos ismeretek meglehetősen egysíkúak, alig haladnak meg bizonyos sablonokat, amelyek közül különösen március 15-i kiszabadítása ismert. Ennél jóval szűkebb körben Táncsics önéletrajza képezi az ismeretek alapját, s ez a kör
