Századok – 1986
Történetirodalom - Palotás Emil: A nemzetközi Duna-hajózás a Habsburg-Monarchia diplomáciájában 1856–1883 (Ism.: Gonda Imre) 456/II
456 TÖRTÉNETI IRODALOM A Befejezés a két kötet eredményeit összegezi. A nemzeti szabadságmozgalmak viszonylagos gyengesége, a liberális programok uralma lehetővé tette a felülről jövő reformok útján megvalósuló polgári átalakulást és így a helyzet viszonylag könnyű stabilizálását. A nemzetközi helyzet és a Közép- és Délkelet-Európában uralkodó politikai viszonyok is meghatározó szerepet játszottak. A nemességgel nem rendelkező nemzetek nem kaptak autonómiát. Minthogy a vezető osztályoknak mindenütt sikerült megtartaniuk uralmukat, az eredmények távolról sem álltak arányban a mozgalmak tömeges voltával. Az 1867-ben kialakult helyzet a két birodalomfélben erősen különbözött a nemzeti mozgalmak szempontjából, Ciszlajtánia politikai struktúrája nagyobb lehetőségeket adott bizonyos nemzeti követelések megvalósításához. Jelentős mozzanatnak tartják a szerzők a parasztság, vagyis az egész társadalom nagy többsége gyenge részvételét a nemzeti mozgalmakban. A végső tanulság: a burzsoá-demokratikus forradalom véghezvitele a birodalmi kereteken belül nem volt lehetséges. Csak az októberi forradalom teremtette meg a tömegmozgalmak és a nemzeti felszabadulás lehetőségét. Ez a tartalmi összefoglalás persze csak a körvonalakat jelezhette, de nem azt a gazdag tényanyagot, amelyet a szerzők felvonultatnak. Ebben a vonatkozásban sikerült nagyjából kiküszöbölni a tematikai felosztásból származó, az első kötetben még többször jelentkező ismétléseket. Néhány kisebb kritikai észrevételt már az előbbiekben tettünk. Ehhez talán csak azt az általános megjegyzést fűzhetnénk, amely inkább benyomás, mint dokumentálható tény: a szerzők ugyan sokszor írnak a változásokról, a fejlődésről, az olvasónak azonban végső soron mégis az az érzése, hogy egy negyedszázadnyi időszakaszról kapott képet, kissé állóképet, mert éppen az 1867-es cezúra jelentősége nem világlik ki eléggé. Ez nyilván akkor lenne lehetséges, ha a szerzők folytatnák a témát a dualizmus egész korszakán keresztül. S ezt érdemes volna. Mert talán a két ismertetés együtt valamelyes képet adott arról, milyen újszerűen, árnyaltan ábrázolják a szerzők az eseményeket. A korábbi szovjet történetírás, bizonyos távolságot tartva, merevebben és sommásabban fogalmazott. Ez a két kötet annak az utóbbi két-három évtizednyi fejlődésnek az eredménye, amelynek során a Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetben és körülötte kibontakozott egy kutatói középnemzedék, amely a birodalom egyes népeinek történetével elmélyülten, szakértői szinten, a levéltári forrásokig elmenően foglalkozik, ugyanakkor az illető népek mai történteírásának az eredményeit is ismeri, és szuverén módon építi be munkájába, belülről, és mégis bizonyos mértékig kívülről is tudja szemlélni a fejlődés nagy kérdéseit. Ezért látná a recenzens kívánatosnak a téma továbbvitelét. Nieder hau.ser Emil PALOTÁS EMIL: A NEMZETKÖZI DUNA-HAJÓZÁS A HABSBURG MONARCHIA DIPLOMÁCIÁJÁBAN 1856—1883 Értekezések a történeti tudományok köréből 104. Akadémiai Kiadó 1984. 154 I. Nehéz és hálásnak alig mondható tárgyat választott Palotás Emil e téma kidolgozásával. Nehéz azért, mert benne a történeti és nemzetközi jogi kérdések oly bonyolult összefonódását kellett elemeznie, amelyek még a diplomáciatörténeti területen sem gyakoriak. Kevéssé hálásnak pedig azért nevezhető e tárgy, mert még a legaprólékosabb elemzés után is alig vonható le olyan következtetés, amely bármilyen nemzeti tudat formálása szempontjából népszerű, vagy tetszetős megállapításokat tartalmazhat. Mégis van a témának egy olyan vonatkozása, amely az említett szempontoknál is lényegesebb: az, hogy igen fontos. A dunai hajózás az elmúlt másfél évszázadban nemcsak a közép-keleteurópai népek és államok gazdasági fejlődésének egyik legfontosabb ütőere, de úgyszólván Európa minden nagyhatalmának és a part menti kisállamoknak is elsőrangú politikai ütköző területe. A dunai hajózás szabályozott rendjének kialakulása és későbbi változásának történeti nyomon követése nem látványos, de annál érdekesebb feladat a történész számára.
