Századok – 1986

Történetirodalom - Oszvoboditel’nüe dvizsenija narodov Avsztrijszkoj imperii. Period utverzsdenija kapitalizma (Ism.: Niederhauser Emil) 453/II

455 TÖRTÉNETI IRODALOM élesen elhatárolta magát a szélsőbal áramlatoktól. A további formák a legális politikai harc a sajtóban, parlamentekben, gazdasági szervezetek létrehozása, harc a nemzeti nyelvű oktatásért (ezzel kapcsolatban a tényleges helyzetet is bemutatja a könyv), a társadalmi és kulturális centrumok szerepét is ismerteti, a tudomány tárgyalása során elég sok szó esik a Magyar Tudományos Akadémiáról. A nemzeti elnyomás körülményei között állandó a tendencia, hogy a tömegeket a burzsoázia érdekei mellett mozgósítsák, ez csak a munkások esetében sikerül. A fejezet konkrétan felsorolja az egyes nemzetek közti együttműködést, ebben a csehek nagy szerepet játszottak, mert értelmiségi foglalkozásban a birodalom minden területén szerepeltek. A három szláv egyetem (Prága, Krakkó és Zágráb) is adott kapcsolódási lehetőségeket. (Persze hozzá kell tannünk. hogy a prágai egyetem német nyelvű volt, az 1882-es kettéválasztásig, a zágrábit meg csupán 1874-ben hozták létre). A nemzeti forradalmi mozgalmak sok esetben megkísérelték az. együttműködést a demokratikus mozgalmakkal, az olaszok, a románok, a lengyelek esetében, de közös programot sehol sem tudtak kidolgozni. A kapcsolatok az oroszországi demokratikus csoportokkal még szinte teljesen feltáratlanok, így csak Herzen eszmei hatásáról, meg Bakunyin és Lavrov személyes kapcsolatairól esik szó. A hatodik fejezet a munkásmozgalom és a birodalmi nemzetiségi probléma kapcsolatát vizsgálja, kifejti az ismert elvi álláspontot a nemzeti mozzanat alárendelt voltáról a társadalmi haladással szemben, és hangsúlyozza, milyen fontos volt éppen itt a nacionalizmus leküzdése, amit a kezdő munkásmozgalom meg is tett, bár leegyszerúsitve. Lassalle jelentős hatása viszont a német-nemzeti felfogást erősítette. A hetedik fejezet a két kötet eredményeit összegezi a nemzetek kialakulásának a vonatkozásában. Alapvetőnek látja mindenütt a feudális maradványok elleni küzdelmet, újra hangsúlyozza a nemességgel rendelkező vagy nem rendelkező nemzetek különbségét, az első csoporthoz tartozók ugyanis bizonyos mértékig az államot is fel tudták használni a nemzeti öntudat elterjesztésében, amit a szerzők itt alapvető fontosságúnak látnak. Minden esetben erősen hangsúlyozzák a gazdasági fejlődés szerepét, de a gazdasági ésazeszmei-tudati mozzanat közti konkrét összefüggésre nem térnek ki A csehek esetében a cseh burzsoázia a mezőgazdasági iparba szorult a némettel szemben. A szlovén mozgalom a terület gazdasági fejlődése ellenére gyenge volt, mert hiányzott a jelentős nemzeti hagyomány. Éppen ez volt erős a magyaroknál, és a nemesség asszimilációs képessége, az egész mozgalomban a nemesi vezető a kulcsfigura. A horvátoknál a mozgalom kibontakozása tartományonkint nagyon eltért az időben, a nemesség hamarosan elvesztette vezető szerepét, a gazdasági megoszlottság is hátrányosan hatott. A szerbeknél jelentős pozitívum volt a szerb fejedelemség léte, meg az oszmánok elleni harc emléke a folklórban. A szlovákok a leghátrányosabb helyzetben voltak, ezért a kívülről jövő ideológiai hatásoknak volt nagy szerepük. A vezető értelmiség nem kapott kellő támogatást egyéb rétegektől. A románoknál fontos tényező, hogy a nemzeti mozgalom szellemi központja ebben a korszakban még az itteni területen volt, ezt csak 1878 után vette át Bukarest. A lengyeleket a felosztás már a nemzeti fejlődés magas szintjén érte, saját államuk nem volt, a lengyel—orosz viszony miatt a szláv közösségbe vetett hit is hiányzott náluk. Galícia autonómiájának viszont a kulturális fejlődésben volt nagy jelentősége. Az ukránok az unitus egyház révén rendelkeztek bizonyos megtartó erővel, Galíciában azonban az ellengyelesedés még erősen ható tényező volt. A parasztság viszont éppen náluk az akkor szokottnál érzékenyebb volt a nemzeti propagandára. A bukovinai és kárpátaljai ukránok jóval elmaradottabb szinten álltak. A sorrendet a szerzők a gazdasági fejlettségi szint szerint alakították ki ebben az utolsó fejezetben, ezzel is újból hangsúlyozva a gazdasági tényező alapvető jelentőségét, de azt is, hogy nem a nemzeti piac megteremtése volt a fontos (láttuk már a bevezetőben, ez nem is történt meg), hanem a társadalmi átrétegződés, a burzsoázia kialakulásának üteme, ami összefüggött a birodalmi piacba való betagolódás lehetőségeivel. A hitelszervezet fontosságát a szlovén példán mutatja be a fejezet. Morvaország elmaradottabb a nemzeti mozgalomban is, mert itt nem volt elég erős cseh burzsoázia. A nyelvi határok kialakulása is erősen a gazdasági helyzettől függött. A nemzeti öntudatnak persze sok egyéb tényezője is volt, többek közt az anyanyelvű iskola (ha volt), a történeti hagyomány, vagy ennek híján a természetjogi érvelés. A nemzeti öntudatosodást a tömegek mozgalma segítette elő, ezért is volt oly fontos az 1848-as forradalom. A nemzeti fejlődésben két szakaszt lehet kimutatni, a kialakulásét (az „ébredését"), 1848-ig, és a konszolidációét. Ha valahol területileg kialakult egyfajta „nemzeti mag", akkor már beszélhetünk nemzetről. A konszolidáció folyamatában az osztályharc is lényeges szerepet játszott.