Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 451 kommunikációs fórumon, semmiféle műfajban nem lehet pl. a vadászszerencsétlenség áldozatává lett Szent Imre herceget vagy Zrínyi Miklóst orgyilkosokkal megöletni, az öngyilkosságot elkövetett Széchenyit, Teleki Lászlót, Teleki Pált gyilkosság áldozatainak feltüntetni, még a magyar történelmi kriminalisztika megteremtésének szándékával sem. A történelmi igazság körén belül azonban az alkotó szabadon formálhatja témáját, bocsáthatja szárnyra képzelő erejét, tehetségét. A játékfilm keretébe illesztett dokumentumfilmnél is pontosan kell tudni, hol a határ a történelmi valóság és a fikció között. Még a tiszta dokumentumműsornál is van ilyen probléma, mert — mint már hangsúlyoztuk — semmiféle dokumentum nem egyenlő egyszerűen a történelemmel. A dokumentumok is lehetnek félrevezetők, egyoldalúak, tendenciózusak avagy illusztratívak, didaktikusak, amelyekből hiányzik a történelmi hitelesség. Ha ezek után föltesszük a kérdést, mit köszönhet a történelemtanítás végső fokon a tömegkommunikációnak, akkor ezt a választ adhatjuk: a teljesebb, a hitelesebb, a meggyőzőbb múltismeretet. Ha korábban jelentkeztek is történetszemléletünkben szűkkeblű egyoldalúságok, és múltunk egyik-másik szakaszát vagy szereplőjét nem tartottuk célszerűnek emlegetni, ma már nemcsak hogy nincsenek ilyen elhallgatások, hanem éppen ellenkezőleg, nemzeti önérzetünket is a történelmi múlttal való erőteljesebb azonosulással igyekszünk megszilárdítani. Ebben a fejlődésben nagy szerepe volt és van a tömegkommunikációnak. Szent István monumentális alakját kétségkívül Bródy János—Szörényi Levente rockoperája és Koltay Gábor ebből készült filmje hozta először közel az ifjúsághoz erőteljes, drámai, cselekvő muzsikájával. Széchenyi méltó tiszteletét Naplójának 1978-as kiadása után kiváló történészek közreműködésével a rádió, televízió elevenítette fel. Az utolsó negyven év színes és tartalmas története „A velünk élő történelem" adásában vált milliók — köztük diákjaink — élményévé. Hasonló érdeklődést váltott ki a filmszociológia új hulláma, amelyet „történelmi dokumentarizmusnak" is neveznek. Ez az eleven, a személyes emlékezet megszólaltatásával történelmi közelmúltunk olyan eseményeit rekonstruálta, amelyek döntő fontosságúak egy-egy társadalmi csoport, nép vagy az egész nemzet számára. Ide tartozik Gazdag Gyula Bankett c. filmje az 1946-os „vésztői köztársaságról", Sára Sándor Pergőtüze a 2. magyar hadsereg tragédiájáról, Gyarmathy Lívia filmje a nemzetiségekkel való együttélés II. világháború alatti és utáni problémáiról, Ember Judit Pócspetri c. filmje az 1948-as iskolaállamosítás egyik megrendítő és homályos epizódjáról. Végül említsük meg kelet-közép-európai identitásunk nyiladozásának jeleként a Monarchia története iránti érdeklődést, amelynek felkeltésében nagy szerepe van Szabó István Redl ezredes c. filmjének és Dobai Péter A birodalom ezredese, valamint Cseres Tibor Foksányi szoros c. regényének. Persze nem hallgathatjuk el, hogy Szabó István és Dobai Péter főhőse sokban eltér a történelmi figurától. Redl a filmben nem a Monarchia legnagyobb árulója, hanem egy árulással átitatott világban az utolsó állhatatos ember, aki őrült fanatizmussal feláldozza magát a császárért. A baj ezzel kapcsolatban csupán az, hogy az iskola ez idő szerint nem tudja megadni a tanulóknak azt a felkészültséget, amely a tömegkommunikáció által 15
