Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
450 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 450 magyar történelem részletesebb, árnyaltabb bemutatásának hiánya. A másik a képességfejlesztésnek a nevelést elsorvasztó hatása.5 5 Hazafiságra és nemzetköziségre nevelésünk a tudatos elem, az ideológia primátusán alapszik ugyan, de korántsem kizárólagosságán. A tudatos elem nem jelenthet pusztán hideg racionalitást, hanem érzelemben is ki kell fejeződnie. „Éppen ezért, amennyire nem lehet egyetérteni azzal, hogy a hazafiságban elsődleges az érzelem, ugyanannyira egyet kell érteni azzal, hogy érzelem nélkül nincs igazi hazafiság, s nincs szocialista hazafiság sem."56 Nem véletlen, hogy a hazára vagy az emberiségre való gondolás mindig forró érzelmi hullámokat váltott ki az emberekből, Pandarasztól, az Iliász hősétől kezdve, aki először vette ajkára ezt a szót „patrisz" alakban (íliász V. 213.) Leninig, aki a hazfiságot a legmélyebb érzelmek egyikének nevezte, amely évszázadok, sőt évezredek alatt alakult ki az egymástól elkülönült országokban. Az érzelemhiány nemcsak a személyiséget teszi sivárrá, hanem a cselekvés forrásait is kiapasztja. Feltétlenül igaz: „Érzelem nélkül szunnyad az akarat, hamar lankad a kar, s húny ki a gondolat is."57 Egy pillantás a tömegkommunikációra A történelemtudás harmadik, egyre nagyobb hatóerejű tényezője a tömegkommunikáció. A szépirodalom, a képzőművészet, a sajtó, a rádió, a film és a televízió értékes szövetségese, de ugyanakkor kiszámíthatatlan ellenfele vagy éppen ellensége is lehet a történelmi megismerésnek. A tömegkommunikáció legnagyobb, semmi mással össze nem hasonlítható haszna a mi szempontunkból az, hogy amikor a történelemtanítás — legalábbis törzsanyagában — egyre inkább a gazdasági, társadalmi, politikai absztrakciók felé halad, maga alá temetve az eleven embert cselekedeteivel együtt, a tömegkommunikáció visszahozza a konkrétumot, a tényt, a folyamatot és természetesen a személyt is mindazokkal az emberi vonakozásokkal, amelyek a történelmet az ember drámájává teszik. A tömegkommunikáció azonban nemcsak segítséget ad a történelem tanításának, hanem feladatokat is. A történelemtanításnak kell kijelölnie a tömegkommunikáció történelmi alkotásaiban a valóság és a fikció határát. Ezekben az ismeretterjesztő művekben sem lehet kevesebb vagy más a valóság, mint a történettanításban, csak éppen a közlés, a műfaj, a színvonal más. A szépirodalomban és a művészetben, a történelmi regényben, drámában, filmben, — hacsak az alkotó számára nem pusztán ürügy a történelem parabolák, szimbólumok, allegóriák kifejezésére — ugyancsak ragaszkodni kell az alapvető történelmi tényekhez, a történelmi igazsághoz. Semmiféle 55 Horányi: i. m. 27. 56 Mód Aladár Népi patriotizmus és szocialista hazafiság. Valóság 1972/11. 42. 57 Uo. Vö. J. Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus. Bp., é. n. 8.
