Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 443 hol a kettő közösen segített a világra. A könyv nagy figyelmet fordít a forradalmak nagyvonalú és mégis árnyalt bemutatására.4 8 Alkalmazza a kettős forradalom fogalmát (III. 29—30. 77. stb.), összhangban a modern történetírás — elsősorban Hobsbawm — álláspontjával, amely az 1789— 1848 közti időszakot a kettős — az ipari és politikai —- forradalom időszakának tekinti. A forradalmak mellett a reformkorszakokat is simán illeszti bele a könyv a történeti folyamatba. Az európai nemzeti államok születésének bemutatását viszont plasztikusabbá tehette volna ez államok tipológiájának és megjelenési formáinak elemzésével. Alapjában véve a reneszánsszal kezdődő, a felvilágosodással és a francia forradalommal kibontakozó folyamat három szakaszban zajlott le. Az első szakaszban Angliában és Franciaországban a korábbi állami keretek közt létrejön a nemzeti forradalmi és a nemzeti demokrata állam. A másodikban a népeknek — mint nyelv- és kultúrközösségeknek felfogása alapján — új államok születnek: a német és az olasz egységállam. A harmadik szakaszban a három nagy kelet-európai birodalom romjain, a szeparatisztikus törekvések diadalaként, újabb nemzeti államok jönnek létre. A három fázis össze is fonódhat, amire Olaszország a példa. A polgári nemzetállam születésének ésdiadalútjának látványos bemutatása nem párosul a könyvben megfelelő elemző és összehasonlító készséggel. Nem kapunk konkrét történeti képet a nacionalizmus és vele párhuzamosan az internacionalizmus kialakulásáról. Az ezekre vonatkozó közlések töredékesek, ellentmondók, zavarosak. (III. 30,42,49, 69, 144, 160, 212. stb.). Nem foglalkozik jelentőségének megfelelően az államnemzet vagy politikai nemzet és a kultúrnemzet fogalmával sem. Pedig mindkettőnek súlyos, egészen napjainkig kiható jelentősége van a nemzetiségi kérdés szempontjából. Ezt a problémát azonban ismét szétszórtan, összefüggéstelenül, a tartalmi elemzéstől tartózkodva tárgyalja a tankönyv. (III. 197, 198, 217. stb.) A IV. osztályos tankönyv lényegében kortörténetet ad. Dokumentációja igen gazdag, friss és sokrétű. Viszont ami a feldolgozást illeti, az eléggé egyenetlen, a problémákat gyakran megkerülő és nem eléggé kiérlelt. Az általánosítás gyakran csupán empirikus, nem pedig elméleti szinten mozog. Iskolai tankönyvben itt találkozunk először a népi demokráciák történetében az 1962-től a 70-es évek végéig terjedő időszak részletesebb tárgyalásával. Ez azonban így túl hosszú periódusnak tűnik. Az, hogy a szétaprózott fejezetek mindegyike 1962-nél veszi fel a tárgyalás fonalát, monotonná, mechanikussá teszi az előadást. A tankönyvnek nem annyira a két világháború közti, mint inkább a második világháború utáni, lényegében napjainkig érő része ad fel feladatokat. Ilyen elsősorban a világkapitalizmusnak és a világszocializmusnak a fejlődő országok által is motivált történelmi küzdelme. A könyv adósunk marad a mai kapitalizmus hiteles, árnyalt ábrázolásával. Ismeretes, hogy szocialista részről hányszor alábecsülték már a világkapitalizmus életerejét, és hányszor várták már a múlt század közepétől kezdve 48 Vö. Závodszky Géza: A polgári forradalmak a gimnáziumi történelemtanításban. Történelemtanítás 1983/3. 1—6. Urban Aladár: A Stuartok 1660. évi restaurációja. Történelemtanítás 1983/3. 6—9.
