Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 433 maguk a törvényszerűségek is emberi tevékenység révén érvényesülnek. Kizárólag a konkrétumok, a tények, események, személyek védelmében emelünk szót, amelyek nélkül nincs absztrakció, de történelem sincs. Hibás felfogás az, amely mellőzni akarja a tényeket, mintha azok maguktól készen állnának. A tényeket is mi emeljük ki a dolgok sűrűjéből, mi fogalmazzuk meg őket; a tényekben már benne van az elemi absztrakció is. Ugyancsak idegen számunkra az esemény, a „história", a „sztori", valamint a személyiségek száműzése a történelemből, nemcsak azért, mert ezek az ősi emberi kíváncsiságot elégítik ki, és a történelem érdekességének fő tényezői, hanem azért is, mert ezek tárják fel közvetlenül, minden magyarázat nélkül a történelem lényegét, azt, hogy a történelem az ember drámája, amelyben az emberek úgy lépnek fel Marx szavai szerint „mint saját drámájuk szerzői és szereplői". Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a konkrét és az absztrakt viszonya, aránya, szintje — az életkortól, iskolatípustól, ismeretszinttől függően — változhat és változnia is kell, de el sohasem szakadhatnak egymástól, mert ez a történelem halálát jelentené. A törzs- és kiegészítő anyagra bontást atavisztikus tünetnek, az 1972. júniusi oktatáspolitikai határozat hibás módszerei továbbélésének tekintjük, amit el lehetett volna kerülni. Ebből a lehetetlen helyzetből mielőbb ki kell törni. Vagy úgy, hogy átrendezzük az egész történeti anyagot, vagy pedig úgy, hogy leromboljuk a törzs- és kiegészítő anyagot elválasztó kínai falat, vagyis a történelemtanárokra bízzuk a tananyag kiválasztását és tipizálását. Az 1985/1986. tanévtől kilátásba helyezett nem „reform", hanem csak „korrekció" egyformán lehetővé teszi a tantervi és tankönyvi, a koncepcionális vagy csupán terjedelmi változtatást.3 2 Nem akarunk kétséget hagyni aziránt, hogy mi tárgyunk, a történelem esetében a tanterv koncepcionális javítása mellett vagyunk. A munkáltató tankönyv és ellentmondásai A tanulók tudását befolyásoló tényezők közt kétségkívül kiemelkedő szerep jut a tankönyvnek. Bár a tankönyv az ismeretszerzésnek csupán egyik eszköze, egy nevelési tényező a sok közül, az oktatás és az iskolai szocializáció folyamatában önmagán túlmutató jelentőséget nyer azáltal, hogy „törvénykönyv" nem csupán a tanulók, hanem a tanárok számára is.3 3 A tanár kezében a tankönyv az ön- és a továbbképzés, a tanuló kezében az elsajátítandó ismeretek és megismerési modellek eszköze. Egyikük számára sem közömbös tehát, hogy milyen ez a tankönyv: jó-e vagy rossz? 32 Az óvodai nevelésről, a mintatanmenetekről, a tantervekről és a tankönyvekről. Köznevelés 1983/24. 4. Vtadár Ervin: A törzsanyag, a kiegészítő anyag, a követelmények. Köznevelés 1983/24. 15. 33 Háber Judit—S. Sas Judit: Tankönyvszagú világ. Bp., 1980. 24—25. Vö. Bíró Ferencné: Kell a jó könyv?! História 1982/6. 33—34. Szirányi Péter: Tankönyv és tanterv. História 1983/4. 30. 14 Századok 1986/2
