Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 427 kezdettől fogva úgy alkotta a szubsztanciák mindegyikét, hogy csakis a létével együtt beléoltott sajátos törvényeit követve mégis összhangzik a másikkal."1 8 Bár a történelem-tanterv előkészítése során felmerült olyan vélemény is, hogy a korszerű világtörténelmi látásmód éppen a történelem leibnizi,,monasz-szerűségének " bemutatását kívánja meg,1 9 a valóságos szükséglet pontosan ennek az ellenkezőjét, egy teljesen új struktúrának kialakítását követelte (volna) meg. Annál sajnálatosabb, hogy az új tanterv nemcsak hogy ennek megvalósítására nem vállalkozott, hanem még a szükségességét sem ismerte föl. A tanterv előkészítése során a világtörténeti látásmód eme döntö feltétele még csak szóba sem került. Az egyetemes és a magyar történet viszonya tehát maradt a régiben: látszólag együtt, egymással összefüggésben tanítjuk, valójában azonban külön-külön, összefüggéstelenül. Hogy milyen nagy, történelemtanításunkra ólomsúllyal nehezedő problémák megoldása maradt itt „ad Graecas Kalendas", azaz leghamarább 2000-re, azt leginkább az I—II. osztályos tananyag szerkezetén demonstrálhatjuk. Az I. osztály tananyaga korábban teljesen homogén volt: csupán az őskort és az ókort ölelte fel 476-ig. Most a tananyag kibővült a korai feudalizmus félezer évével, és időrendben eljutott egészen a 10. századig. A bővülés lehetőséget к ínált a tanterv számára az egyetemes és a magyar történet új struktúrájának kialakítására, a két történet szinte hibátlan szinkronjának megteremtésére. Ehhez csupán az kellett (volna), hogy a korai feudalizmus egésze szerepeljen a magyar történetben is éppúgy, mint az egyetemes történetben. Vagyis a magyar történelemben nem 1000 körül, Szent Istvánnál, hanem csak a 13. század második felében, az utolsó Árpádoknál kellett (volna) megállni. Ugyanis ekkor ért véget Magyarországon a korai feudalizmus. A tanterv azonban a fizikai és nem a történelmi időt tartva szem előtt, kettészelte az egységes magyar kora feudalizmust, és ezzel lehetetlenné tette a kétfajta — az egyetemes és a magyar — kora feudalizmus történeti összemérését. A magyar korai feudalizmussal elkövetett hiba igazában véve nem is annyira az I., mint inkább а II. osztályban bosszulta meg magát, amely pedig eddig is a legrosszabb anyagstruktúrával dicsekedhetett. A tanterv a kimaradt 11—13. századi magyar kora feudalizmust nem tudta máshol elhelyezni, mint a 16. századi itáliai reneszánszot követően. Boldogtalan tanulónk emiatt több mint négy és fél évszázadot kénytelen visszagyalogolni az időben, miközben a kora kapitalista viszonyokból hirtelen visszacsöppen a feudális természeti gazdálkodásba. Ha pedig személyekben gondolkodunk, az egyetemes és a magyar történetben Leonardo, Michelangelo, Raffaello nyújt kezet Szent Lászlónak, Könyves Kálmánnak, III. Bélának. Később, 1526-tól, a mohácsi csatától megszűnnek ezek a nagy időbeli ugrások, anélkül azonban, hogy az egyetemes és a magyar történelem jobban összehangolódnék. А II. osztályos anyag végén aztán még egy furcsa zárás hökkent meg bennünket. Miközben 18 G. W. Leibniz: Értekezések. Bp., 1907. 96. " Szabó Károly: Világtörténelmi látásmód — korszerűbben. Történelemtanítás 1978/2. 9, 10.
