Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 421 Sokféle információ — kétes hitelesség? Annyi bizonyos, hogy ezeket az információ-forrásokat kritikával kell kísérnünk. Az általuk tanulóink történelemtudásáról közvetített negatív képet azonban lényegében mégis hitelesnek kell elfogadnunk. Egyértelműen következik ez abból a kétségbevonhatatlan tényből, hogy a negatív tudáskép több mint egy évtizede, amióta ezt a fejleményt figyelemmel kísérjük, változatlanul ismétlődik. Leiner Pétera Közgazdaságtudományi Egyetemen 1976-ban történelemből felvételizettek felkészültségéről a következőképp nyilatkozott: „.. .a jelöltek a történelem nagy összefüggéseiben, az egyes korszakok jellemző jegyeiben éppúgy nem tudtak eligazodni, mint ahogy nem ismerték a fontosabb részkérdéseket, az önmagában kevésbé lényeges, de mégis a történelemhez tartozó évszámokat vagy nehezebb személynevek helyesírását. A történelmi ismereteknek általánosságban rendkívül alacsony szintjét tapasztaltuk."1 És nyolc évvel később az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara visszhangozza ugyanezt a panaszt. Kállay István és Mezey Barna a történelmi felvételi vizsgákról írták 1985-ben, hogy a gimnáziumból érkezők tudásszínvonala, gondolkodási készsége egyre romlik.3 Egyáltalán az általunk vizsgált jó egy évtizedes időszakban nem volt egyetlen olyan év, egyetlen olyan intézmény sem, amely elégedetten nyilatkozott volna a felvételizők történelemtudásáról.4 És ez meghökkentő tény, különösen annak fényénél, hogy itt olyan tanulóknak történelmi tájékozatlanságáról van szó, akiknek hivatása vagy a történelemtanítás, ill. -kutatás lesz vagy valami ehhez erősen kötődő szakma. Sovány vigasz, hogy a felvételin nemcsak történelemből mutatkozik lemaradás, hanem más tárgyakból is. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes jelentette ki a Népszabadság 1985. július 27-i számában megjelent interjúban: „A felvételi vizsgák sokéves tapasztalata is azt bizonyítja, hogy a felsőoktatás modern követelményeinek egyre csökkenő mértékben tesznek eleget a felvételizők." Érdemes közelebbről is megtekinteni a történelemtudás zavaros forrásait. Vegyük mintának az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának 1984. évi felvételi vizsgáján feltett két kérdésre adott két-két választ, amelyekben úgy tükröződnek történettanításunk bajai, mint Deák híres hasonlatában a ló betegségei az állatorvosi szakkönyv ábráján. 2 Leiner Péter: Felvételi tapasztalatok a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Történelemtanítás 1977/1. 13. 3 Kállay István—Mezey Barna: Pingpong a pontokkal avagy egy felvételi tapasztalatai. Mozgó Világ 1985/1. 64. 4 A teljesség igénye nélkül a következő fontosabb közleményekre hivatkozhatunk: Unger Mátyás: Történelemtanításunk az egyetemi felvételi vizsgák tükrében. Történelemtanítás 1974/5. 23—27. Leiner: i. m. Pásztor Emil: Hazafiságról — nemzetköziségről. Mozgó Világ 1981/7. 122—128. Történelmi leckék. Mozgó Világ 1981/10. 100—102. Csontos Magda: Ugyanúgy tanulják. Köznevelés 1982/33. 5. Pesti János: Ugyanúgy nem tanulják. Köznevelés 1982/40. 10. Kronstein Gábor: Tanítónak jelentkeztek. Köznevelés 1982/33. 3—5. Mező Ferenc: „Bezzeg az én időmben!"? Gyermekünk 1983/4. 4—6. Klement Tamás: Felvételi vizsgatapasztalatok. Felsőoktatási Szemle 1983/5. 279—285. Kállay—Mezey: i. m.
