Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II
418 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK A tételek felének ugyanis a 20. század történelmére kell vonatkoznia, az adott témát részletesen kifejtő „a", vagy „forráselemző", térképet, diagramot, ábrát értelmező, filozófiai kérdéseket is felölelő „b" tételek formájában. Egy, legfeljebb két ókori tétel; két, legfeljebb három tétel a korai, a virágzó, a hanyatló feudalizmusból; három, legfeljebb négy tétel a polgári forradalmak, a magyar 18—19. század, a szabadversenyes kapitalizmus témaköreiből... a huszonöt-harminc érettségi tételből — úgy is fogalmazhatunk — csak a történelem marad ki. A tanárnak patikamérlegen kell mérlegelnie, de aprólékos gonddal vigyázni arra is, hogy a tételek fele egyetemes, a másik fele magyar történelmi tárgyú legyen; hogy az „a" és „b" tételek ne érintkezzenek.. . sok hűhó semmiért. A diák pedig csak a témakört ismerheti, azaz: a tankönyvek majdhogynem teljes anyagát át kell ismételnie a három-négyhetes érettségi szünetben, más tárgyak tanulásával párhuzamosan. Hogy történelemtanításunk súlypontja a 20. század történelme, az az óraszámokon is lemérhető: évezredekre, évszázadokra csupán kétszerannyi óra jut, mint egyetlen évszázadra, abból a meggondolásból, hogy a fiataloknak elsősorban korunkban kell tájékozottaknak lenniük. Ám kérdés: hogyan érthető meg a közelmúlt, a jelen a múlt alapos ismerete nélkül? Például az egyes országok, régiók eltérő fejlettsége, kultúrája? Például a közép-európai régió sajátos helyzete? Hogy ez az arány mennyire formális, azt a negyedikes tankönyv diagram- és statisztikai táblázattengere is illusztrálja — valamivel csak meg kell tölteni a tankönyvet, ugye — s az a tény is, hogy a görcsösen napjainkig eljutni kívánó, túlrészletezett negyedikes tankönyveknek éppen ezek a fejezetei avulnak el villámgyorsan. A jelenlegi „reformtankönyv" 170. oldalán például a maoista Kínáról olvashatunk, Nasszer is a magyar történelemkönyvekben élt legtovább — s ebben a koncepcióban ez nem is lehet másként. A tanár hiába álmodozik a közelmúltat és jelent tendenciákban, nagy vonalakban összefoglaló tankönyvről: a korrekció is az ő kötelessége. Ahhoz azonban nincs joga, hogy súlyozzon az egyes anyagrészek között, hogy szabadon gazdálkodjék tananyaggal és óraszámmal, s hogy belátása szerint készítsen a történelem egészét felölelő érettségi tételeket. Pontosabban: ehhez sincs. Pedig hogy a kép nem ennyire sötét, mert felkészült, összefüggésekben és folyamatokban gondolkodni képes fiatalok is kikerülnek iskoláinkból, az egyedül a tanár érdeme — az igényes tanáré, a kisebbségé, amelyről nem tudhatjuk, hogy meddig létezik. Nem áll sem módunkban, sem szándékunkban történelemtanításunk valamennyi kérdését megvizsgálni, így tankönyveink szemléletével sem foglalkozunk. A szerző másutt számba vette már, hogy a nacionalizmustól rettegő tankönyvek milyen erőszakoltan leplezik nemzeti történelmünk minden pozitívumát; hogy milyen könnyeden beszélnek nemzeti szempontokról a középkor történelmében is, ha a — szerintük, úgy tűnik, örök és örökletes — magyar nacionalizmust kívánják ostorozni, s hogy különös módon mennyire nincs jelen történelemtanításunkban a szomszéd népek, a közép-európai régió történelme. Azon is eltűnődött akkor, hogy a történelmi szükségszerűség a végzet és sorsharag újkeletü változataként jelenik meg tankönyveinkben, s számon kívül marad az a tény, hogy a történelem emberi döntések
