Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II

414 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK IV. A három részre szakadt Magyarország 1. A királyi Magyarország 173—175 194—195. 204—209. 196—197. 197—204. 210—216. 2. Erdély 3. A hódoltsági terület V. A második jobbágyság és a reformáció Magyarországon VI. Kísérlet az ország újraegyesítésére, a tizenötéves háború 217—222. VII. Erdély aranykora — A harmincéves háború 223—225. 175—177. Különös. Ugyanaz az Országos Pedagógiai Intézet, amely megfogalmazza a koncentráció és a szintézis követelményét, hangsúlyozván annak világnézetet és szemléletet formáló jelentőségét, nemcsak úgy szerkeszti meg a tanterveket, hogy azt még véletlenül se lehessen megvalósítani — pontosabban: csak véletlenül lehessen —; hanem áldását adja az olyan tankönyvre is, amely következetesen elleplezi az összefüggéseket gazdaság és ideológia, egyetemes és magyar történelem között — és nem csupán erre az egyre, s nemcsak a történelem vonatkozásában. Világnézetet formáló, gondolkodásra serkentő jelentősége volna annak is, ha pontosan elhatároltatna a bizonyosan tudott, a feltételezhető és a nem tudható. De ez, úgy tűnik, a természettudományok kiváltsága: történelemkönyveink — a kivételnek tisztelet — inkább egyszerűsítenek. „.. .az i. е. IV. évzered során a folyóvölgyekben öntözésre kényszerültek" — mondja az első osztályos tankönyv a 25. oldalon, a következőkből pedig megtudható, hogy ugyanebben az évezredben „terjedt el", illetve „alakult ki" a fémművesség, a kocsikerék, a fazekaskorong, a vitorlás hajó, a mértékek, jelzőpecsétek, az írásjelek, naptár. Mindez a semmiből bukkan fel, kifutási idő nélkül, ami különösen az írás és a naptár esetében érthetetlen. Néhány röpke oldallal később már az ókori Kelet magas kultúráinak zsugorított történelmével találkozik a diák. „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" Nem tudjuk, voltaképpen nem tudjuk, hogy hogyan léphetnek elénk szinte teljes fegyverzetben az ókori Kelet nagy kultúrái, nem ismerjük pontosan kifutási idejüket, s ez a szédület ama mélységes mély kút fölött hallatlanul izgalmassá tesz mindent, amit biztosan tudunk. De hát éppen ez a szédület és izgalom nem ér el a diákokhoz, még csak el sem gondolkodnak azon, hogy abban a csodálatos IV. évezredben bizonyára lángelmék népesítették be a Földközi-tenger környékét, a folyóvölgyeket; nem tudnak Jerikóról, amely hét és félezer évvel időszámításunk előtt már a Bibliából ismeretes falai mögé rejtőzik, nem tudnak. . . mindegy. Szürke adathalmaz, bemagolandó tananyag, egyszerűsítések és általánosítások: ennyi a történelem. Az egyszerűsítések és tárgyi tévedések leggazdagabb tárháza a negyedikes történelemkönyv, amelyről éppen eleget olvashattunk a kulturális sajtóban, így hát arra csak utalunk most. Annál azonban meg kell állnunk, hogy a tanár számára a