Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II
409 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK anyagot tanul a ballagás előtti napokban, a tanár pedig csak az érettségi szünetben tarthat összefoglaló, rendszerező órákat, órarenden kívül, és természetesen ingyen. Miközben gyerekeinknek egyre több betűt kell megtanulniuk, egyre felületesebbek az ismereteik. És nulladik órák, hetedik órák, az általános iskolában is, és sürget a tanterv, a tankönyv, a tanmenet, nincs idő megállni, összegezni, elmélyedni, gondolkozni, beszélgetni, örülni, egyáltalán: semmire sincs igazán idő, fáradt tanárok hajszolnak fáradt gyerekeket, jobb meggyőződésük ellenére. A fiatal nemzedékek egyszerre túlterheltek és keveset tudók, de az alapos és nyugodt ütemü munka s az aktív és passzív pihenés kívánatos arányát sem tanulhatják meg; hiszen az iskola éppen az ellenkezőjére ad példát és lehetőséget: a túlfeszített hétköznapokat túllazított hétvége követi. A gimnazista napi munkaideje — ha fölkészül mind a hat órájára — legalább tíz óra. Nyilvánvalóan nem érti, miért: hiszen az iskola ablakaiból látható építkezésen például.. . hiszen az otthon, az utcán, a televízióban hallhatók szerint... s mert az értelem presztízséről is vannak információi, a társadalom tanulékony tagjaként maga sem a tudásért, hanem a bizonyítványért és a pontszámért tanul. Pontosabban: megpróbál a lehető legkevesebb tanulással bizonyítványhoz és pontszámhoz jutni. Ameddig a felsőoktatás nem az adott szakterületre való alkalmasság, hanem a pontszámok alapján kénytelen dönteni, addig ez az osztályzatok kozmetikázásra kényszeríti a középiskolát, vagy arra, hogy hátrányos helyzetbe hozza a diákjait. A döntés: kontraszelekció vagy minőség, újra csak a személyiség szférájában történik meg, s újra csak kényelmesebb igénytelennek lenni — hiszen így legalább a szülői szemrehányásokat elháríthatja tanár és iskola. Aztán a diákok egy része bekerül a ^ felsőoktatásba — hogy hogyan, azt Császi Lajos tárta fel a Valóság 1985. 5. számában t —, s az esetek többségében azonnal elkezdődik „a kis kettes" bűvölete. Szelekció F nincs, a szociális juttatások mindenképpen kijárnak, s nem feltétlenül a diploma minősége szabja meg az elhelyezkedés esélyeit. J Szelekció persze sehol sincsen, kezdvén az általános iskolán. Csak bukási statisztikák vannak, összesített osztályzat-átlagok, adminisztratív szempontok szerint |L rangsorolt iskolák, kimutatások, rubrikák, publikációk, papírtenger. Csak kontrasze• lekció van. Napjaink iskolája nem kelti fel a diákban a minőség igényét, a diák • minősége is magánügy marad — a tehetséggondozás vajmi kevés tehetséggel Г kialakított módszerét, a kötelező fakultációt ne vizsgáljuk most. Mindenesetre a gimnáziumban is ritka jelenség az a diák, akit érdekel, amit tanul, aki önmagáért élvezi a szellemi gazdagodást. A leggyakoribb osztályzat a közepes, s egy ezerfős mammutiskolában annyi a kitűnő és a jeles tanuló, mint amennyi az én nemzedékem diákkorában egyetlen osztályban volt. A szellem elveszített presztízse láthatatlan hajszálereken át szivárog gyerekeink tudatába, s maga az iskola, zsúfolt osztálytermeivel, folyosóival, ebédlőivel, málló vakolatával, agyonfirkált padjaival, ütött -kopott felszerelésével, hajszolt és anyagi gondoktól gyötört tanáraival csak elmélyíteni tudja ezt, napról napra, kitörölhetetlenül. Nos: ebben az iskolában tanítunk történelmet. Ám lássuk, hogyan.
