Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II

408 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK technikai forradalom korában.) Mindez újra csak lefelé nivellálja a gimnázium színvonalát, az a felsőoktatást, s azon belül a leendő tanárokat: a képesített tanárokat. S most hadd lehessen újra szubjektív a szerző, hiszen néhány esztendeje maga is átéli napról napra a kötelező önkizsákmányolás, a kötejező skizofrénia állapotát, a szellem becsületvesztésének konzekvenciáit, ha a szolgalelkűség követelményének nem is képes megfelelni. Talán azért nem, mert harminc munkás esztendejéből közel húszat nem az oktatásügyben töltött el, másfélék a beidegződései, s van mit mivel összehasonlítania. Mégis: amióta a maga bőrén is megtapasztalja, amit addig csak sejtett, nem azon csodálkozik, hogy hány alkalmatlan, tehetségtelen, vagy egyszerűen csak elszürkült és megfáradott ember dolgozik az iskolamesteri pályán. Hanem azon, hogy mégis mennyi embernek-tanárnak egyaránt nagyszerű pályatársáról van tudomása. Akik a körülmények szorításában is hűek a mesterség méltóságához, s nemcsak hirdetik, de képviselik is azt, amit soha és sehol nem kérnek tőlük számon: a minőséget. Nem tudható, hogy hányan vannak, szerte az országban — és nem tudható, hogy meddig vannak, hogy újratermelődnek-e. A diák A tanítás-nevelés mindenekfelett emberi kapcsolat, ahol a gondolatok, tanulságok, örömök és fájdalmak áramlása korántsem egyirányú, és tanul a tanító is, nevelődik a nevelő is, szakadatlanul. Nem nélkülözheti a fegyelmet, az értelmes rendet, de a szabadság és a bizalom levegőjét sem: hiszen máskülönben lehetetlen önnevelésre nevelni, s ez az iskola legvégső célja. A hivatalként kormányzott iskolában azonban a gyanakvás levegője uralkodik. A Hivatal — természete szerint, korántsem rosszakaratból — utasítja és elllenörzi az iskolát, az iskolavezetés rendszeresen ellenőrzi a különböző papírokat és rubrikákat, de akkor is ellenőrzésről beszél, ha órákat látogat. A munkaközösségvezető, az osztályfőnök is ellenőrizni köteles kollégáit, s mélyen a hierarchia alatt ott áll a diák, akinek ellenőrző könyve van, természetesen, nem üzenőfüzete, zsebkönyve, avagy neveztessék bárminek. Amelybe köteles beírni minden osztályzatot, majd aláíratni szüleivel, hogy az ellenőrzőket ellenőrző osztályfőnök megállapíthassa: a szülők is ellenőrizték gyermeküket, őt tehát nem érheti szemrehányás, bármi is történjék. Hiszen erről van szó: az iskola alávetett állapotából fakadó önigazolási kényszerről, amelynek lényege mindenütt ugyanaz, legfeljebb a stílusa eltérő. Pedig bizalomért bizalom jár, gyanakvásért gyanakvás; régóta tudjuk ezt. Iskoláink egyre növekvő, valamilyen mértékben mindenütt megtapasztalható rossz közérzete azonban más forrásokból is táplálkozik. Elsősorban a mértéktelenül felduzzasztott és rosszul szerkesztett tananyagból, mondvacsinált fontosságú tantárgyakból, fontos tantárgyak csökkentett óraszámából, másfelől pedig a feszített, hisztérikus tempójú ötnapos iskolai munkahétből. Ismétlésre, rendszerezésre, szintézisre nincs mód, a gimnazista még új