Századok – 1986
Közlemények - Tokaji András: Polgári és munkás dalosmozgalom Magyarországon (1868–1948) 345/II
356 TOKAJI ANDRÁS tagsági diját.5 1 A Rákospalotai Munkásdalkör annyira reménytelennek ítélte meg helyzetét, hogy (ugyanabban az évben) bejelentette: „rossz anyagi viszonyai miatt" kénytelen kilépni.5 2 A fizetésképtelen dalárdák többsége azonban ahhoz a cselhez folyamodott, hogy kisebb létszámot vallott be a valóságosnál. Csakhogy a szövetség a bevallott létszám után küldte ki a szólamokat, és a dalárdák saját magukat leplezték le azzal, hogy „nem elég a kotta" panaszaikkal reklamáló leveleket küldtek a központba. A dalárdák tehát benne akartak lenni a szövetségben, a szövetség pedig élni akart. Ezért a központ a taglétszámok ellenőrzését fontolgatta, de végül elállt tőle, hiszen a tagdíjfizetés erőszakolása abban a helyzetben a szervezet felbomlásához vezethetett volna.5 3 Az elkülönüléssel egyenes arányban nőtt a polgári és a munkás dalárdák művészi teljesítménye közötti distancia, ami igen sok munkást a polgáriakhoz vonzott. Ezzel állt szemben az a törekvés, hogy a munkások a maguk erejéből érjék el és szárnyalják túl a polgárok teljesítményét. Németországban is ez volt a helyzet, ahol a Deutscher Arbeiter-Sängerbund éppen a művészileg igényes, de politikai szempontból hűtlen munkásdalosokat hibáztatta a munkásdalárdák alacsony színvonaláért.54 Az elhatárolódás az osztályharc kiélezettségének a függvénye volt. Mivel Észak-Németországban elkeseredettebb küzdelmet folytatott a munkásság megmaradásáért, mint Dél-Németországban, a munkás dalkörök elzárkózóbbak voltak Északon, mint Délen. A munkásdalárda így vált az osztállyá szerveződés egyik jelentős színterévé. Az „általános egylet" kezdetben csak azt jelentette, hogy az azonos szakmába tartozó munkások elzárkóztak a polgároktól, de szélesre tárták az egylet kapuit a hasonló osztályhelyzetü, de más nemezetiségü szakmabeliek előtt.5 5 A következő stádiumban még jobban kitágult a fogalom tartalma: előbb a rokonszakmák (1. építők), majd a bármely szakma közötti együttműködést is szentesítette. 1903 és 1905 között Budapest munkáskerületeiben és peremvárosaiban: Újpesten, Rákospalotán, Kispesten, Kőbányán, Pesterzsébeten, Csepelen, Angyalföldön és Óbudán sorra alakultak meg az általános munkásdalkörök.5 6 A következő lépés a munkásdalárdák tömörülése volt. Ez is több fázisban ment végbe. Elsőnek a szakmai dalárdaegyesülések jöttek létre (Németországban pl. a 51 MMDSZ elnöki értekezletek jegyzökönyvei, PTI Arch. 680 f. 2/10 őe. 1913. máj. 15. (A dalkör 1903-ban alakult.) " Uo. jan. 16. 53 Uo. máj. 15. 54 Singende Proletár = DAS-Zeitung, id. Fillies, i. m. 203. 55 Mint Heckmann mondta: „Az »általános« cím azért volt, hogy a szaktársak lássák, hogy az egylet a szaktársak közül senkit ki nem zár: tehát a zsidókat sem." (Altalános Cipészegylet.) 56 Maróti, i. m„ (22), 1978/4, 6. — Nyilvánvaló párhuzama volt ez a gazdasági-politikai célú, modern szakszervezkedésnek, melynek hálózata éppen ekkorára épült ki. Fontos egyezés az is, hogy a szakmai szervezeteket követően itt is, ott is létrejöttek a területi szervezetek, ráadásul azonos centrumokkal: a Váci úton, Pesterzsébeten, Óbudán stb.
