Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
288 STIER MIKLÓS Bethlen szándéka szempontjából — látszólag — sikeresnek ítélhető meg a választások eredménye az Egységes Párt belső összetételét illetően is. Továbbra is érvényesült a miniszterelnök akarata: az új egységespárti képviselők nagyobb része az ő közvetlen híveiből került ki. Az egységespárti képviselők társadalmi és politikai összetételének vizsgálata is arról győz meg, hogy az 193l-es választások után is egyértelműen „István gazda" volt az úr a pártban.3 5 Az összesen 155 tagú testületből mintegy 60—65 személy (kb. 40%) számított a miniszterelnök és politikája közvetlen személyes hívének, 40—45-en (kb. 28—30%) tartoztak ahhoz az agrárblokkhoz, amely ugyan 1930—31 fordulója óta mind intenzívebben demonstrálta különállását, bizonyos mértékű ellenzékiségét, de az agrárolló elleni harcában ez ideig végül is mindig Bethlen támogatójaként lépett fel; fenntartván a párt iránti teljes lojalitásának — legalábbis — látszatát. Alig 10-12 személyre (6—7%-ra) tehető ezzel szemben azok száma, akik viszont kifejezetten a szélsőséges fajvédő irányzat képviselői voltak. (A jobboldal a ciklus folyamán időközi választások során kiegészült Antal István, Mecsér András, Hóman Bálint, Baross Gábor, Tabodi Tibor, Bárczay János és Krúdy Ferenc személyével.) A választások lezajlottak, Bethlen számításai „bejöttek", a politikai élet azonban nem jutott nyugvópontra. Már a választási agitációban is előkelő helyen szerepeltek a gazdasági kérdések, de a választások után egészen egyszerűen szinte kizárólag ezek uralták a közvéleményt, magát a politikát. A kormány optimizmust hirdetett, a pénzügyi válságot szinte elintézettnek harangoztatta be; olyan híreket bocsátott ki, amelyek a külföldi kölcsönt mint Magyarország javára eldöntött tényt jelentették be. A pénzügyi csöd azonban bekövetkezett: a kormánynak 1931. július 13-án éjjel 3 napos bankzárlatot kellett elrendelnie. A pénzügyi-gazdasági helyzet napról napra produkált újabb és újabb nehézségeket, a politika alig győzte követni az eseményeket. A kormány — még mindig a fáradhatatlan Bethlennel az élen — három vonalon folytatott küzdelmet: külföldön a pénzügyi kölcsön megszerzéséért, itthon egyrészt az állami beavatkozás eszközeivel olyan pénzügyi és pénzügy-politikai rendelkezések meghozataláért, amelyek révén a totális csőd elkerülhető, másrészt pedig az összes belpolitikai ellenzéki erővel szemben is fel kellett vennie a harcot, hogy a látványos politikai bukást elkerülje. (Márpedig minden rendű és rangú — radikális és mérsékelt — ellenzék hallatlanul kiélezett politikai harcot vívott a kormányzattal szemben.) A küzdelmek során egy dolog kristálytisztán megmutatkozott: Bethlen, s így a kormányzat gazdaságpolitikájának lényege a banktőke érdekeinek szem előtt tartása volt, a gazdaságpolitika egészében a banktőkének kedvezett. Mindez sajátos szituációban: a kormány a parlamenttel szemben is meglehetősen diktatórikus eszközökhöz nyúlt (keresztülhajtja a felhatalmazási javaslatot, amelynek lényege az volt, hogy a válság által kialakított helyzetben a kormány a parlament nélkül 3S Részletes vizsgálatát 1.: Sípos Péter—Stier Miklós—Vida István: Változások a kormánypárt parlamenti képviseletének összetételében 1931—1939. Századok. 1967. 3—4. sz. 603—608.
