Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 281 természetesen ezek pártjaival a kapcsolatot, amikor tehát saját hagyományos profiljának megfelelő bázisától, a félliberális, félradikális és radikális polgároktól, a zsidó polgári radikális értelmiségiektől (legalábbis ezek szemében) eltávolodott, nyitva ezáltal a népiesek, az agrár-rétegek kétségtelenül nacionalista, sőt antiszemita tendenciákat is hordozó elemei felé, a párt talajtalan maradt. Szavazóinak egy része már eleve a Kisgazdapártot támogatta (különösen vidéken), más része pedig (éppen a polgári radikálisok) az Eckhardttal, Bajcsyval való kapcsolat miatt fordult el tőle, s adta szavazatát máshová. Itt indult meg mindenesetre az a szétválás, amelynek eredményeként majd a 30-as évek második felében, az évtizedfordulón s még inkább a háború alatt a párt jelentősebb személyiségei is a függetlenségi népfrontmozgalommal való együttműködési készségig jutnak el. A párt mindenesetre az országos politika tényleges alakításában a kormányzati politikában — a politikai gondolkodás bizonyos színező befolyásolásán túl — most, a 30-as évek elején nem játszik számottevő szerepet, legfeljebb a politikai-ideológiai jobboldal örök céltáblája a sajtóban s egyéb politikai fórumokon. E három legjelentősebb liberális-demokrata ellenzéki párt mellett működtek még kisebb-nagyobb csoportok, pártszerű képződmények, amelyek vagy időszakosan, tehát bizonyos politikai esemény kapcsán elevenítették fel tevékenységüket, vagy éppen egyszeri kísérletként célozták meg politikai párttá alakulásukat. A liberális politikusok jó része nem is határolta el magát ezektől, s függetlenül attól, melyik pártnak voltak egyébként akár vezetői is, részt vettek ezek rendezvényein, pártvacsoráin, összejövetelein. Ilyen párt volt a Magyar Szabadság Párt, amelyet 1929-ben a régi függetlenségiek egy része hozott létre, s amely igep rövid ideig működött. Támogatta tevékenységét a Kossuth Párt. E kisebb pártok között a legjelentősebb talán a Köztársasági Párt volt, amelyet ugyan az államforma kérdésében vallott álláspontja miatt betiltottak, de a vonatkozó intézkedést nem alkalmazták szigorúan és következetesen. 1933-ban mindenesetre a Belügyminisztériumban „a politikai pártok rendőrhatósági szempontból való fontossági sorrendjét" a következőképpen határozták meg: „I. Illegálisak: 1. kommunisták, 2. köztársaságiak. II. Legálisak: 3. szociáldemokraták.. ,"29 A Köztársasági Párt működése természetesen nem volt számottevő, s a pártpolitikai harcokban nem volt tényező. Az a körülmény azonban, hogy működése mitegy tágabb keretet is nyújtott liberális, demokrata, októbrista, radikális és szociáldemokrata politikusok rendszeres összejöveteleinek, ahol ezek akárha saját pártjaik exponenseként, akárha pártállásuktól, szervezeti hovatartozásuktól teljesen függetlenül vehettek részt megbeszéléseken és vitákon, arra a megállapításra ösztönöz 29 A sorrend így folytatódik: „4. földmunkások, 5. horogkeresztesek, 6. legitimisták, 7. Habsburgellenesek, 8. Kossuth Pártiak, 9. fajvédők, 10. reformisták, 11. radikálisok, 12. szabadelvűek, 13. demokraták, 14. frontharcosok, 15. hadirokkantak, 16. hadikölcsön-tulajdonosok, 17. keresztényszocialisták, 18. kisgazdák, 19. revíziósok, 20. egységesek." OL. BM. Iktatás nélküli irat. Egyesületek, egyletek, pártok, szekták, lapkörök... 93.
