Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
278 STIER MIKLÓS Hasonló utat jár be az értelmiség is. Táborának zöme természetesen a rendszerhez való teljes alkalmazkodással és feltétlen szolgálatkészséggel igyekszik létét biztosítani. A demokratikus és szociális átalakulás baloldali útjára már lényegesen kisebb részük — elsősorban a zsidó értelmiség — lépett. A keresztény középosztály és részben az új, ún. népi értelmiség viszont többnyire a jobboldali radikalizmus táborát kereste meg. Az 1929—32-es évek gazdasági nehézségei meglehetősen érzékenyen érintették e most említett rétegeket. Politikai pártjaik, a demokrata és liberális ellenzéki pártok, noha korábbi programjaikat alapvetően nem változtatták, lényeges elemekkel nemigen egészítették ki, mégis kísérletet tettek tömegbázisuk jobb összefogására, felemelték szavukat a parlamentben vagy éppen a községi politikában. Az új helyzethez való alkalmazkodás során hosszabb-rövidebb időre e pártok között átmeneti akcióegység alakult, máshol éppen bizonyos szétválásoknak vagy éppen töredékpártok egyesülésének lehetünk tanúi, s volt eset, amikor éppen egy párt tevékenységének beszüntetésére került sor. A liberális-demokrata pártok egyik legjelentősebbike volt — már a 20-as évek folyamán is — Rassay Károly Nemzeti Szabadelvű Pártja}2 amelynek 1930 tavaszán nemcsak pozícióit sikerült megerősítenie, hanem valóságos „zászlóbontással" mind a fővárosban, mind pedig a vidéken híveinek számát is jelentősen szaporítania. Programjában, tömegbázisa kialakításában — ugyancsak az időszak diktálta újraorientáció jegyében — Rassay a városi középburzsoázia, a kispolgárság és a liberális értelmiség egy részének immár hagyományos képviseletén túl most — támogatásukat elnyerendő — egyértelműbben és hangsúlyozottabban fordul (akárcsak hajdan, egy évtizeddel korábban) a birtokos parasztság és — természetesen — a kisipar és a kiskereskedelem felé.2 3 A programon túl a pártvezér nyilatkozatai lényegében egy olyan széles polgári ellenzéki összefogás körvonalait bontakoztatták, amelyben a szociáldemokratáktól, a volt októbristáktól, a demokratákon keresztül egészen a keresztény ellenzéket, a kormánypárt liberálisabb szárnyát is beleértve, minden számottevő ellenzéki erő megtalálható, s amely a falusi társadalom jelentős támogatásával is számolhat. A cél valójában egy a további jobbra tolódásnak jelentősen útjában álló olyan erő és viszonylag egységes ellenzéki tábor létrehozása lett volna, amely adott esetben kormányképességre is szert téve komoly ellensúlyát képezhette volna a jobboldalon aktivizálódó fajvédők szervezkedésének. (Ebben természetesen kétségtelenül nagy szerepet játszottak Rassay egyéni ambíciói is, hiszen 22 Rassay pártja 1921-ben alakult. Független Kisgazda és Polgári Párt néven működött 1926-ig, amikor is Vázsonyi Vilmos halála után — egyesülve Vázsonyi Demokrata Pártjával — Független Nemzeti Demokrata (vagy: Egyesült Balpárt) néven funkcionál, s 1928-tól, kiválva az Egyesült Balpártból, ismét önálló, most már Nemzeti Szabadelvű Párt-ként működik. L. erre: L. Nagy Zsuzsa: Bethlen liberális ellenzéke (A liberális polgári pártok 1919—1931.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980 23 Az 1931. év június hó 18-ra hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója 1931—1935. I. 78—79; 229—239 oldalak, azonkívül a párt programja: Országgyűlési Almanach. 1931—1936. évi országgyűlésről 56—57. Szerk.: Haeffler István MTI Rt. 1931.
