Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 277 az országos politikai életben ezt messzemenően indokolná.) Itt csupán annyit említenénk meg, hogy a fővárosi politikai pártok mozgásának iránya hasonló volt az országos pártokéhoz, s a főváros lakosságának politikai orientációjában — mennyiségi különbségekkel persze (ti. itt lényegesen nagyobb bázisra támaszkodtak a munkáspártok és a szakszervezetek, a különböző liberális és demokrata pártok is, és éppen az eddig tárgyalt konzervatív jobboldali és radikális jobb- és szélsőjobboldali pártoknak volt az országossal fordított arányban viszonylag kisebb a bázisuk), de — ugyanolyan tendenciákat figyelhetünk meg, mint amilyeneket éppen az országos összképben láthattunk.21 A keresztény úri középosztályokon kívül is meglehetősen széles, társadalmi eredetét és elhelyezkedését tekintve igencsak heterogén és differenciált rétegek tartoznak még a középrétegek közé. Társadalmilag mindenképpen és jórészt politikailag is — természetesen azzal a megszorítással, hogy tendenciákról beszélünk — elkülönül az eddig tárgyalt rétegektől a városi középtöke. Az ipari középtőke, a nagykereskedők, a bérháztulajdonosok, a bank —, ipari és kereskedelmi vállalkozások igazgatói, cégvezetői rangú vezető tisztviselői sorolhatók ide, akiknek az üzleti életből, vagy fizetésükből származó jövedelmük jómódú közép-, ill. nagypolgári életszínvonalat biztosítottak. Társadalmi befolyásuk, politikai, hatalmi pozícióik nem számottevőek, anyagi helyzetük viszont igen kedvező volt. A városi polgárság ezen csoportjai a Horthy-rendszer biztos támaszai voltak — különösen, ami a gazdasági-társadalmi rendszernek a megóvását illeti a magántulajdon elleni bármely irányból fellépő fenyegetéssel és veszélyeztetéssel szemben. Ugyanakkor az ő köreikben találtak talajra a liberálisabb politikai áramlatok is. Ezek a rétegek szemben álltak — a soraikban lévő zsidó származásúak viszonylag nagy aránya folytán is — a jobb- és szélsőjobboldali törekvésekkel, ezek antiszemitizmusával. A városi nagy- és középpolgárságot bizonyos, elsősorban életmód, ill. életvitelbeli különállása ellenére számtalan szál kapcsolta össze a városi kispolgári és a: értelmiségi középosztályokkal, amelyek maguk is rendkívül heterogének, szerteágazóak voltak, sok eltérő csoportra tagozódtak. A városi polgárság egyik legkiterjedtebb rétegét a kereskedelem, az ipar és a közlekedés területén dolgozó önállók képezték. Ennek a kistulajdonos-kiskereskedő-kisiparos rétegnek érdekei természetesen objektíve a vagyonos osztályokhoz fűződtek. Igen széles rétegük életmódja, életszínvonala azonban nem, vagy ha igen, akkor is alig haladta meg a proletariátusét, így azután a városi kispolgárt lázadása útján egyaránt ott találhatjuk a jobboldali szélsőségekhez vezető úton, s viszonylag szűk réteggel ugyan, de ott vannak a baloldali szocialista mozgalomban is, zömük viszont többnyire a keresztényszocializmus, a keresztény ellenzék táborában vagy a liberális-demokrata ellenzéki pártok soraiban található. 21 Erre vonatkozóan: L. Nagy Zsuzsa: A budapesti liberális ellenzék 1919—1944. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 59. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1972. 178.
