Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
270 STIER MIKLÓS Sándor alapította Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak ( 1933) és a gróf Pálffy Fidél-fèle Egyesült Nemzeti Szocialista Pártnak (1933) a programja érdemel futó pillantást. Mindhárom nyomatékosan szállt síkra a magyar mezőgazdaság válságos helyzetének megoldásáért. Meskó meghirdeti a nagybirtok és a hitbizományok igénybevételét, az export- és az importtevékenység szocializálását, a „kamatrabszolgaság" eltörlését, a hitelszervezet államosítását. (Emellett a magántulajdon korlátozását, minden bánya és nagyüzem nacionalizálását, állami felügyelet melletti tervgazdálkodást.)14 Festetics pártja a magyar nagybirtok — közelebbről meg nem határozott — egy részének parcellázását hirdette meg erős kis- és főleg középbirtokos osztály megteremtéséért, s ezzel párhuzamosan intézkedéseket követelt a monopóliumok és a kartellek megszüntetésére. Pálffyék programja leszögezte, hogy a magyar gazdaság fő termelési ága a mezőgazdaság, ezért ennek megfelelően kell kezelni. Síkra szállt a parlamentarizmus megszüntetése és az érdekképviseleti rendszer kiépítése mellett, követelte a kartellek államosítását és a válság idején szerzett vagyonszaporulat megadóztatását, valamint a jelzálogadósságok 50%-os csökkentését. Végül olyan törvény alkotását kívánta, „amely lehetővé teszi a földbirtok helyesebb elosztásának és a fölös mezőgazdasági népesség belföldi telepítésének megoldását".15 A programoknak ez a futólagos áttekintése is érzékelteti: ezek a pártszervezkedések, noha az országos pártok működési mechanizmusának megfelelő igénnyel országos, tehát többnyire a magyar társadalom egészéhez szóló programmal léptek ki a közélet színterére, mégis elsősorban az agrártársadalomban mutatkozó mozgást akarták „megnyergelni". A vidék megmozdulásának iránya ugyanis a kor politikusainak tudatában 1930—1931-ben még korántsem volt egyértelmű. A fajvédők, a szegedi tábor radikális, illetve reformokat hangoztató szárnya ezen a fronton nyitott, hiszen politikai törekvéseinek érvényrejuttatása tömegbázist, tömegmozgalmat igényelt. S noha az egyetlen Böszörmény-mozgalom kivételével nagyobb hatású országos pártokká és jelentősebb tömegmozgalommá a 30-as évek első felében e pártok és mozgalmak nem nőtték ki magukat, három szempontból mégis figyelmet érdemel vizsgálatuk: 1.) Világosan bizonyítják — e vonatkozásban különösen a Kaszáskeresztes mozgalom —, hogy tetszetős, modernnek és radikálisnak tűnő, alapjában demagóg, fasiszta indíttatású szélsőjobboldali ideológiájuk és propagandájuk alkalmas az elnyomottak szociális elégedetlenségéből fakadó osztályharcának „félresiklatására", a fasizmus tömegbázisának kibontakoztatására. S ha ez a 30-as évek első felében még nem is következhetett be, megteremtődött már egy olyan politikai frazeológia, amely ismertté és tetszetőssé vált az országban. Programjaik, szólamaik bekerültek a közéletbe, a köztudat, a politikai gondolkodás részeivé váltak, s bizonyos fokig kényszerítő erővel hatottak: többé már a kormányzati politika hivatalos szócsövei sem hagyhatták figyelmen kívül, mint ahogy maga a kormány is 14 Egyesületek, egyletek ... 139. 15 E szélsőjobboldali pártok szervezkedésére, programjaik, ideológiájuk elemzésére 1. Szakács Kálmán i. m„ Lackó Miklós: Nyilasok, nemezetiszocialisták (1935—1944), Kossuth Kiadó. 1966. 15—21.
