Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
20 KARL NEHRING ahhoz, hogy a követség útnak indítására irányuló követelésének nyomatékot adjon. Leghatásosabb eszköze a hajdúk támogatása volt. A hajdúk Bocskai halála óta gyanakodva figyelték a császári politikát. Az 1607 őszén kirobbant második nagy hajdúfelkelés, amelyet a törökök nyíltan támogattak, a prágai udvar azon politikája ellen irányult, amely Erdélyt ismét Habsburg-fennhatóság alá kívánta vonni; ez ugyanúgy, mint a bécsi és a zsitvatoroki béke meg nem tartása, a hajdúk legújabban szerzett privilégiumainak és településeiknek elvesztésével járt volna. A királyi Magyarország területére vezetett hajdúportyák a következő hónapokban így váltak Mátyás Ali pasával szembeni állandó panaszainak részévé.7 7 „Hogy mekkora a békevágy, a német nációval szembeni ellenszenv és a törökök iránti hajlandóság, kitetszik minden magyar egyforma akaratából"7 8 — foglalta össze a magyarok közvéleményét a prágai udvarnál lévő pápai követ. A királyi Magyarország mágnásai Mátyás mellett és a követségnek a portára való mielőbbi elindítása mellett foglaltak állást, hogy a békét, mely birtokaikat megóvhatta a nyomortól és a további pusztítástól, ezáltal biztosítsák. Míg Thurzó György egyenesen a császártól követelte a ratifikációs okmány átadását a törököknek,7 9 addig Lépes Bálint8 0 nyitrai püspök, Forgách Zsigmond és Dóczy András8 1 Mátyáshoz fordultak és felszólították, még erőteljesebben lépjen föl bátyjával szemben a törökökkel való békéért, kivált mivel a végvárak nagyrészt elpusztultak, sem élelem, sem pedig hadianyag nem áll rendelkezésükre, a spanyol és az itáliai segítségben pedig nem bízhatnak. Mátyás mégegyszer aláhúzta II. Rudolffal szemben a magyarországi politika kilátástalanságát;8 2 ez nemcsak egymás karjaiba hajtotta a hajdúkat és a törököket, hanem már komolyan fennáll a veszély, hogy Magyarország elszakad a Habsburg-háztól, és saját királyt választ magának. Mátyás, utalva a szultán nehéz helyzetére, Anatóliában és a perzsa határon, a következőképpen foglalta össze a két ellenfél, I. Ahmed és II. Rudolf közti patthelyzetet:8 3 „Lehet, sőt magam is azt gondolom, hogy a török rossz állapotban van; de Felséged ugyancsak fontolja meg saját állapotát. Minden tekintetben úgy fogja találni, hogy ezzel az új rebellióval, új helyzettel a szent birodalomban, Felséged elszegényedett országaival, a 77 Rácz István: A hajdúk a XVII. században, Debrecen. 1969. 58. skk. A hajdúk két vezére közül az egyik Nagy András Homonnai Bálinttal szemben elment addig, hogy magyar királyt követelt, mivel Magyarország minden nyomorát a „németek okozták, akiktől az Isten mentse meg a magyarokat". Óváry i. m. 3. köt. Nr. 329, 52. 78 Linharwvá: Epistolae 4/1 köt. Nr. 241. 303. 79 Budapest, MOL Hoffinanz Ung. LT Akten Fasc. 12. conv. 1607, Fol. 140 sk. 1607. VIII. 2. = Benda: MOE 13/14. köt. Nr. 180. 80 Uo. Fol. 109—111, 1607. VIII. 8. = Benda: MOE 13/14. kötet 164. 81 Wien HHStA Ungarn Comit. Fasc. 3940 Fol. 43—46 és uo Túrkei 91 a Fol. 171—174 1607. VIII, 26. = Benda: MOA 13/14. köt. 1641. sz. 82 Friedrich Hurler: Geschichte Kaiser Ferdinands und seiner Eltern. 11 kötetben, Schaffhausen, 1850—1864. Itt: 5. köt. Nr. 188. 417—419. 83 Uo. 418.
